„Az apa nem horgony, mely visszatart, sem hajó, mely magával visz, hanem világítótorony, melynek szeretete bevilágítja az utat.”
George Webster Douglas
Grace klinika 8/9 – Rossz dolgok
„Pocsék napom volt. Gyakran mondjuk ezt. Vita a főnökkel. Gyomorhurut. Egy dugó. Ezt hívjuk pocsék napnak, amikor semmi pocsék nem történik.
…
Ilyesmikért könyörgünk. Gyökértömés. Adóellenőrzés. Magunkra öntött kávé. Amikor igazán szörnyű dolgok történnek, könyörgünk Istennek, akiben nem hiszünk, hogy adjon inkább kis tragédiákat. Csak ezt vigye el. Pitiánernek tűnik, nem? Az elárasztott konyha. A mérges szömörce. A sírva toporzékolós veszekedés. Segített volna, ha előre látjuk mi jön még? Ha tudtuk volna, hogy azok életünk legszebb pillanatai?”
Grace klinika
Gyilkos elmék 9/14 – James Burke – Felkészülés
„Miért kell a múltba tekintenünk, hogy felkészüljünk a jövőre? Mert máshová nem nézhetünk.”
James Burke
Született feleségek 4/10 – Tettek
„A tornádó ahogy jött úgy ment. Egy férfi odaadta a kabátját egy szükséget szenvedő idegennek. Egy asszony élelmet osztott az arra járóknak. Egy kamasz összehozott egy kutyát az aggodó gazdájával. Ezek azok a dolgok, melyek súlyos katasztrófák nyomában történnek. Az emberek elkezdenek apró, jó cselekedeteket végezni. Megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még ha tudják is, hogy az nem lesz elég. … Igen. Nagy tragédiák után az emberek megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még, ha tudják is, hogy az nem lesz elég.
…
Hét nap telt el azóta, hogy egy tornádó végig söpört a Lilaakác közön. És a lakók azóta is életük széthullott darabjait szedegették. Néhányan értékes barátságokat mentettek meg. Mások színes historiákat tártak fel. Megint mások nem várt kihívással kerültek szembe. És végül volt egy fiatal lány, aki rábukkant egy oly régóta keresett igazságra. Csak azért, hogy azt kívánja, bár ne tette volna.”
Született feleségek
D. Carnegie – boldogság vs gondolatok
„Gondolj arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki, vagy mi vagy; pusztán attól függ, hogy te mit gondolsz magadról.”
D. Carnegie