„Amíg nem fogadjuk el azt a tényt, hogy az élet rejtélyeken alapszik, addig semmit sem érthetünk meg.”
Henry Miller
Grace klinika 11/22 – Veszteség
„Ő volt életem szerelme. Tényleg. Még egy férfit nem fogok ennyire szeretni. Tudom, hogy nem. Hogy lehetne? De elment. Ez a helyzet igaz? Elment és itt hagyott. Itt hagyott. … Minden másmilyennek látszik most. Minden annyira más. Nem tudom mihez kezdjek. Tudom mit kellene tennem, de mégsem tudom. Nem tudom. Nem tudom. … Elvesztettem. Minden megváltozott. És most azt hiszem nehéz elfogadni. Elment. Tényleg elment. És többé nem jön vissza.”
Grace klinika
Grace klinika 12/17 – Tünet, látszat
„Hátfájás. Sajgó áll. Émelygés. A férfiaknál általában ez mind pont az, aminek látszik. A nőknél azonban ezek a szívroham tünetei. A tünet néha inkább eltakarja, mi is a baj igazából. Az számít ahogy megmutatkozik.
…
Mi történik, ha lekerül a kesztyű és nem lehet már a maszk mögé bújni? Mi jön ezután? Mindent beleadsz az ütésbe és nézed hová puffan. Vagy hátradőlsz, vársz kicsit és bekapod a balhorgot? … Meghátrálsz vagy előretámadsz? Na? Melyiket választod?”
Grace klinka
Született feleségek 7/13 – Ronda dolgok
„Minden tavasszal eszünkbe idéződik. Emlékeztet rá minden nyíló rózsa. Minden virágzó napraforgó. Minden bimbódzó liliom. Gyönyörű hely ez a világ. De sajnálatos módon tele van olyan emberekkel, akik ocsmány dolgokat művelnek. Egyfolytában.
…
A világ tele van olyanokkal, akik ocsmányságokat művelnek. Hogy miért viselkednek így? Valaki hazudik, hogy el ne veszítse, amit szeret. Valaki odavág, mert retteg a jövőtől. Van aki falakat épít, mert tele van megbánással. Igen. Mindenkinek megvan rá az oka, hogy miért tesz ronda dolgokat. És ha egyszer rájövünk, hogy mi az, talán képesek leszünk megfékezni.”
Született feleségek
A remény rabjai – a zene és a szabadság
„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”
A remény rabjai