„Az emberi szervezet kompenzál a veszteségekért. Alkalmazkodik, hogy ne vágyjon arra, amit nem kaphat meg. De olykor a veszteség túl nagy és a testünk nem tud magától kompenzálni. Akkor lépnek közbe a sebészek.
…
Reménykedünk, mikor elindulnak a dolgok. Azt várjuk, hogy az egész világot megkapjuk. Nem azt, hogy elveszítjük. Azt mondják, a veszteséget nem elfogadni egyfajta őrültség. Talán így igaz, de van, hogy ez kell az életben maradáshoz.”
Grace klinika
„Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!”
Lisa Jewell
„Nem sokra haladunk azzal, ha egyszerűen csak megpróbáljuk elnyomni mindazt, ami gonosz. Legnagyobb reményünk abban van, hogy kibontakoztassuk mindazt, ami jó.”
Calvin Coolidge
„A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátok, az érzések. De ma már tudom, hogy néha a szeretet állja a próbát; két embert, akik egymásnak születtek, semmi sem választhat el egymástól. Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.”
A holló
„Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől.”
Albert Camus