Grace klinika 8/8 – Katasztrófák

„Mondjuk, hogy éppen műtesz egy vénakávát. Amikor hirtelen rád szakad az ég. Te meg vágsz itt, varrsz ott és az a rettenetes helyzet egyszer csak a múlté lesz. Kár, hogy az élet kihívásait nem várhatjuk szikével. Pedig jó lenne. De biztos, hogy azt támadásnak neveznék.

Kicsit rémisztő, milyen gyorsan omolhat össze körülöttünk minden. Néha egy óriási veszteség kell, hogy eszünkbe jusson mi a legfontosabb számunkra. Néha ettől erősebbek leszünk a végén. Bölcsebbek, És jobban felvértezve várjuk a következő nagy katasztrófát, ami utolér. Néha. De nem mindig.”

Grace klinika

Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

Agatha Christie az életről

„Mától fogva újra kezdem az életem. Új élet virrad föl számomra. Megszűnt, ami eddig nyomorított és megakadályozta, hogy éljek. Igazad volt ma délután, amikor azt kérdezted, nem magam elől akarok-e elszaladni? Mert ezt tettem évek óta. Mert nem tudtam, erős voltam-e vagy nagyon gyönge. (…) Féltem önmagamtól, féltem az élettől, tőled is féltem.”

Agatha Christie