„Gyerekkoromban volt egy memóriajátékom. Egy csomó kártya képpel lefelé fordítva. Minden kártyán egy kép van. Egyet megfordítasz és megnézed. Aztán visszafordítod. És megpróbálsz visszaemlékezni, hogy hol volt a párja. Néha fogalmad sincs. Máskor pont az kerül elénk, amire szükségünk van. A kártyák teljes összevisszaságot mutatnak, de Te csak forgatod őket. Minél többet láttál belőlük, annál könnyebben fedezed fel az összefüggéseket.
…
Ezen a helyen szörnyűségek történnek. Igazad volt, hogy elmentél. Így megúszod a tragédiákat. Nézz meg engem, lényegében itt nőttem fel. És igazad van, fáj. Bizonyos dolgokat valószínűleg sosem emésztek meg. Sok emlékem van emberekről, akiket örökre elvesztettem. De sok más emlékem is van. Ez az a hely, ahol szerelmes lettem. A hely, ahol megtaláltam a családomat. Ezen a helyen váltam orvossá. Ahol megtanultam másokért felelősséget vállalni. És itt találkoztam Veled. Szóval rájöttem, hogy ez a hely legalább annyit adott, mint amennyit elvett tőlem. Nemcsak túléltem, de éltem is itt. Csak nézőpont kérdése. Úgy döntöttem ilyen szemmel nézem a dolgokat és rád is így emlékezem.”
Grace klinika