„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.
…
Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”
Grace klinika 11/9 – Sokk
„Ha trauma ér minket, testünk riadóztatja a védelmi rendszerét. Az agy egy pillanat alatt üzenetet kap, hogy katasztrófa történt. A vér odaáramlik, ahol a legnagyobb a baj. Beáramlik az izmokba, a tüdőbe, a szívbe, az agyba. Az agy dönti el, mit tegyen a test. Nézzen szembe a veszéllyel vagy meneküljön. Az egyetlen cél, hogy a test minél kevésbé sérüljön. De ami történt, lehet hogy visszafordíthatatlan. Ezt úgy hívjuk: sokk.
…
Amikor a sokk elmúlik. Amikor a test elfogadja, hogy trauma érte, akkor már nem kell védekeznie. Egy rémes pillanat. Sebezhető. A sokk reakció megvédett minket és lehet, hogy meg is mentett.”
Grace klinika
Bosszú 3/19 – Szövetség
„A győzelmet egyedül sosem érhetjük el. Szövetségeket kell létrehozni, hogy felülemelkedjünk a nálunknál nagyobb erőkön. Egyes szövetségek a közös célból születnek. Mások a puszta szükségből. Dehogy az egyesülés célt érjen meg kell határoznunk, a szövetséges valóban barát-e vagy pusztán az ellenség álruhában.
…
A szövetségek a legváratlanabb módokon egyesíthetik a régi barátokat. Feszegetve a köteléket, ami a legerősebb mind közül, ami a legnagyobb győzelmekhez vezethet vagy a legvégső bukáshoz.”
Bosszú
Emily Brontë a vágyról
„Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már: megsemmisültem e beteljesedés várásában… Istenem! Hosszú küzdelem ez, és bár vége volna már!”
Emily Brontë
Grace klinika 4/12 – Ember vs állat
„Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek. Tudatosak. Civilizáltak. Gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok – csak egy kicsit is – egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. Befordul a hüvelyk ujjunk. Gondolkodunk. Felegyenesedtünk. Beszélünk. Álmodunk. De legbelül még mindig az ősi mocsárban dagonyázunk. Harapunk. Markolunk. Kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.
…
Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni. Az állati ösztönünk hajt a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk. Csapdában érezzük magunkat, de mégis mert emberek vagyunk tudjuk, hogy legyünk szabadok. Mindig vigyázunk egymásra. Vigyázunk a saját emberségünkre. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztön ellenére fejlődünk.”
Grace klinika