Grace klinika 11/9 – Sokk

„Ha trauma ér minket, testünk riadóztatja a védelmi rendszerét. Az agy egy pillanat alatt üzenetet kap, hogy katasztrófa történt. A vér odaáramlik, ahol a legnagyobb a baj. Beáramlik az izmokba, a tüdőbe, a szívbe, az agyba. Az agy dönti el, mit tegyen a test. Nézzen szembe a veszéllyel vagy meneküljön. Az egyetlen cél, hogy a test minél kevésbé sérüljön. De ami történt, lehet hogy visszafordíthatatlan. Ezt úgy hívjuk: sokk.
…
Amikor a sokk elmúlik. Amikor a test elfogadja, hogy trauma érte, akkor már nem kell védekeznie. Egy rémes pillanat. Sebezhető. A sokk reakció megvédett minket és lehet, hogy meg is mentett.”

Grace klinika

 2023.03.15. |   0 |  Kategóriák: Grace klinika Sorozat |    Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Sorozat Született feleségek

Született feleségek 7/7 – Megaláztatás

„Megaláztatás. Olyan dolog, amelyet mindnyájan igyekszünk elkerülni, amennyire csak lehet. De sajnálatos módon vannak napok, amikor egyszerűen kivédhetetlen. A pofáraesés. Megaláztatás. Olyan dolog, amelyet mindnyájan igyekszünk elkerülni. Különösen az olyan hölgyek, akik fiatalabb férfival járnak.
…
Megaláztatás. Olyasmi, amit nem mindig tudunk elkerülni. Lehet, hogy olyan feleségünk van, aki megsérti férfiúi büszkeségünket.     Lehet, hogy olyan munkát kell elvállalnunk, amelyet színvonalon alulinak érzünk. Lehet olyan barátunk, aki mellett öregnek érezzük magunkat. Igen. Sokféle módon érheti az embert megaláztatás az életben. De a méltóságunk visszaszerzésének legbiztosabb módja az, ha megkapjuk azt, amire úgy áhítozunk.”

Született feleségek

  • 2014.01.25.
  • 0
Grace klinika Sorozat

Grace klinika 2/11 – A magány

„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”

Grace klinika

  • 2010.11.04.
  • 0