Grace klinika 11/17 – Hiány

„Egy dolgot sokszor csináltam gyerekként anyám videójával. Szétszedtem apró darabokra. Aztán összeraktam. De óhatatlanul egy vagy két alkatrész kimaradt, amiről nem tudtam mire való. Mihez kezdjek azzal az alkatrésszel? Próbáljam meg visszarakni? Hátha újra működni fog? Vagy nézzem meg, működik-e a hiányzó alkatrész nélkül?

Ha valamit sokáig nélkülöznünk kell, könnyű elfelejteni, mennyire szükségünk van rá. Elfelejtjük, ami megvolt. Elfelejtjük milyen is volt vele élni és azt is, hogy mit akarunk. Hát ezért annyira fontos, hogy emlékeztessük magunkat, hogy emlékezzünk: azért mert tudunk élni valami nélkül, még nem feltétlenül muszáj.”

Grace klinika

Grace klinika 11/18 – Álmok

„Képzeljék el, hogy milyen életet akartak élni? És hogy kivel akarták leélni? A munkát, amire vágytak. Olyan életet élnek, amilyet megálmodtak maguknak? Így akartak élni? Ha felnőttek.

Nyissák ki a szemüket. Nézzenek jól körül. Na milyen? Tetszik, amit látnak? Emlékezzenek vissza, amikor kicsik voltak. Olyan életet élnek, amilyet elképzeltek maguknak? Vagy még mindig valami nagyobbról álmodoznak?”

Grace klinika

Grace klinika 9/1 – Halál

„A halál mindent megváltoztat. Nincsenek többé érzelmek az biztos, de van praktikus oldala is. Ki fogja elvégezni a munkádat? Ki gondoskodik a családodról? Az egyetlen jó dolog, hogy Neked nem kell aggódnod emiatt. Ismeretlen emberek élnek a házadban. Végzik a munkádat. A világ tovább működik nélküled.

Azt mondják a halál az élőknek legrosszabb. Nehéz búcsút mondani. Néha lehetetlen. A veszteség érzése sosem múlik el. Ez teszi keserédessé a dolgokat. Apróságokat hagyunk magunk után. Emlékeztetőket. Egy életnyi emléket. Képeket. Tárgyakat. Dolgokat, amik ránk emlékeztetnek, akkor is ha már nem vagyunk.”

Grace klinika