Grace klinika 11/14 – Legendás hős

„1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. … Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.

Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős.”

Grace klinika

Grace klinika 5/21 – Sajnálom

„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.

Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”

Grace klinika 10/1 – Halál

„A rezidensek számára van egy ünnepség, amin megkapják a fehér köpenyt és varázsütésre orvosok lesznek. A szüleim eljöttek az ünnepségemre. Még most is látom őket. Büszkék és boldogok. Azt mondják, a halálunk előtt lepereg előttünk az életünk. A fontos pillanatok, amelyek próbára tettek minket, amelyek azzá tettek, akik vagyunk. Előttem nem pergett le az életem. A fehér köpenyre gondoltam és örültem, hogy most rajtam van. Nekem akkor kezdődött az életem. Találó, hogy akkor is rajtam volt, amikor véget ért.

Egy orvos azért húz köpenyt, hogy életeket mentsen, hogy legyőzze a halált. De amint leveszi, sebezhető lesz, mint mindenki más. Ember. Mind meghalunk és nem tőlünk fog, hogyan és mikor. De azt eldönthetjük, hogy hogyan élünk. Tegyünk ezt, döntsünk. Ilyen életet akarunk élni? Ezt az embert akarjuk szeretni? Ez a legjobb formánk? Lehetünk erősebbek? Kedvesebbek? Együttérzőbbek? Döntsünk. Belégzés. Kilégzés. És döntsünk.”

Grace klinika