Grace klinika 11/14 – Legendás hős

„1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. … Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.

Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős.”

Grace klinika

Bosszú 3/6 – Szerelem

„A hazugságokra épülő szerelem fáradtságos erőfeszítésekkel jár. Mert ahol a szenvedély és az árulás találkoznak, széthullik minden. Mégis küzdünk, hogy megvessük a lábunkat a semmiben. Nem törödünk azzal, hogy minden kapcsolat – még ha szívünknek kedves is – véget ér egyszer.”

Bosszú

Grace klinika 9/1 – Halál

„A halál mindent megváltoztat. Nincsenek többé érzelmek az biztos, de van praktikus oldala is. Ki fogja elvégezni a munkádat? Ki gondoskodik a családodról? Az egyetlen jó dolog, hogy Neked nem kell aggódnod emiatt. Ismeretlen emberek élnek a házadban. Végzik a munkádat. A világ tovább működik nélküled.

Azt mondják a halál az élőknek legrosszabb. Nehéz búcsút mondani. Néha lehetetlen. A veszteség érzése sosem múlik el. Ez teszi keserédessé a dolgokat. Apróságokat hagyunk magunk után. Emlékeztetőket. Egy életnyi emléket. Képeket. Tárgyakat. Dolgokat, amik ránk emlékeztetnek, akkor is ha már nem vagyunk.”

Grace klinika