„Melyik ember ismeri vagy fogja valaha megismerni az egész világot? Soha senki! Mert a világ időben is, térben is végtelen. A végtelenséggel pedig véges lény nem fog megküzdeni sohasem.”
Bartók Béla
„Melyik ember ismeri vagy fogja valaha megismerni az egész világot? Soha senki! Mert a világ időben is, térben is végtelen. A végtelenséggel pedig véges lény nem fog megküzdeni sohasem.”
Bartók Béla
„Megtanulunk szemfülesnek lenni. Felfedezni a problémát. A jó kérdéseket feltenni. Megtalálni a tünet gyökerét. Míg meg nem tudjuk mi is az. És szembenézünk vele. Borzasztó óvatosságot igényel. De néha túlzásba visszük. Ott is problémát gyártunk, ahol nincsen.
…
A szándékaink mindig tiszták. Mindig jót akarunk tenni. De a határokat szeretjük feszegetni. És van esélye, hogy túl messzire megyünk. Azt tanuljuk: „Ne árts!”, mikor azt tanuljuk, hogyan vágjuk fel az embereket. Igen, megteszünk dolgokat, amiket már régen hagynunk kellett volna. Mert nehéz beismerni, ha nincs kezelendő probléma. Nehéz elengedni. Mielőtt tovább rontanánk a helyzeten. Mielőtt óriási kárt okozunk. „
Grace klinika
„Egyszer mindannyiunkkal megtörténik. Eljön a pillanat, amikor feltesszük magunknak a kérdést: hová szaladt el az idő? A gyerekek, akiket egykor dédelgettem, hogy nőhetnek fel ilyen gyorsan? Az élet, amiről álmodtam, hogy alakult át sosem várt karrierré? És a nő, akit nap, mint nap a tükörben láttam, hogy vált olyasvalakivé, akit fel sem ismerek?
…
Olyan gyorsan elszalad. Egy szempillantás és az élet, amit ismertünk örökre elmúlik. Mi meg csak állunk ott és magunkat kérdezzük. A szerelmem, hogy hagyhatott el? A szépségem mikor kezdett hervadni? A barátom miért változott meg? A képességeimhez mérten a lehető legjobb anya voltam? Na persze vannak emberek, akik tudják milyen gyorsan múlik az idő. Ezért olyan eltökéltek, hogy megszerezzék, amit akarnak még mielőtt túl késő lesz.”
Született feleségek
„A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.”
Anatole France
„Ha Te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.”
William Paul Young