Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Richard Templar a választásról

„Minden pillanat, amelyet panaszkodással és morgással töltünk, a saját életünkből vesz el. A vidám pillanatok pedig mindig hozzátesznek egy kicsit. Válaszd, amelyik jobban tetszik.”

Richard Templar

Grace klinika 3/5 – A bűntudat

„Először is nem árthatunk, orvosként erre esküszünk fel. De ettől még ártunk és aztán jön a bűntudat. És arra nincs eskü, hogy hogy kezeljük ezt. A bűntudat soha nem jár egyedül. Hozza a barátait a kételyt és a bizonytalanságot.
….
A legfontosabb, hogy ártani nem szabad, de könnyű ezt mondani. A világ összes esküjét letehetjük, de a helyzet az, hogy ettől még a legtöbben folyton csak ártunk. Néha segíteni akarunk, de gyakran többet ártunk vele. Aztán a bűntudat felüti szörnyű fejét. Dehogy mihez kezdessz vele, az rajtad áll. Választhatunk. Vagy hagyjuk, hogy a bűntudat visszakergessen minket a viselkedéshez, ami egyszer már bajba kevert. Vagy tanulunk belőle és igyekszünk tovább lépni.”

Grace klinika