Grace klinika 12/18 – Utólag

„Órákon át tanulmányoztam Anyám régi műtéteinek felvételeit. Figyeltem minden mozdulatot, minden vágást minden döntést és összeraktam a puzzle-t. Néztem, figyeltem, tanultam. Ezt a luxust nem engedhetjük meg, ha egy beteg fekszik előttünk. Nincs visszatekerés. Nincs ismétlés. Akkor muszáj vágnunk és bíznunk benne és hogy tudjuk, hogy mit csinálunk.

Utólag mindig okos az ember. Könnyű rájönni, hogy mit kellett volna tenni, ha visszatekerjük. Látjuk a hibákat, tudjuk mit csináltunk rosszul. De akkor már késő, nem igaz?”

Grace klinika

Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

Született feleségek 3/3 – Csomagok

„Mindannyian viszünk magunkkal valamit. Na persze jó, ha együtt utazunk valakivel, aki képes enyhíteni a terhen. De általában könnyebb egyszerűen csak ledobni azt, amit addig hurcoltunk, hogy hazaérhessünk annyival is előbb. Feltételezve persze, hogy lesz valaki, aki tárt karokkal fogad, amikor megérkezünk. Miért ragaszkodunk úgy a csomagunkhoz még akkor is, mikor kétségbe esetten próbálunk tovább lépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet, túl hamar engedjük el.”

Született feleségek