Gyilkos elmék 8/1 – Andrew Carnegie az öregedésről

„Ahogy öregszem kevésbé figyelek arra,  hogy valaki mit mond. Azt figyelem, hogy mit tesz.”

Andrew Carnegie

Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”

Grace klinika 5/12 – Hibák

„Anyám mondta ezt a rezidensségről: egy év alatt megtanulsz vágni, aztán egy életen át tanulod, hogy hogyan ne vágj. A sok sebészeti eszköz használata közül a józan ítélőképességet a legnehezebb elsajátítani. Pedig anélkül mind csak totyogók vagyunk szikével a kézben.

Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz rossz döntést, az nem olyan egyszerű. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be minden habozás nélkül, azaz ami egy életen át kísért.”

Grace klinika