„A természet változik. És mi teljesen függünk ettől a változó világtól. Ez biztosítja az élelmünket, a vizet és a levegőt. Nincs ennél nagyobb értékünk, muszáj megvédenünk.”
David Attenborough
Gyilkos elmék 7/9 – Henry David Thoreau a változásról
„A dolgok nem változnak. Mi változunk.”
Henry David Thoreau
Grace klinika 6/8 – Felelősség
„Leírhatatlan, egyszeriben milyen pánik tör rád, ha sebész vagy és az éjszaka közepén egyszer csak megszólal a csipogód. A szíved kalapál, az agyad lefagy, az ujjad lebénul. Érdekeltté válsz. Mert a beteg valakinek az anyja, apja, a gyereke és a Te felelősséges, mert ennek a valakinek az élete a Te kezedben van. Egy sebészt mindig érdekli a beteg sorsa. De ha a beteg egy gyerek, nemcsak érdekelt vagy, hanem felelős is. Felelős azért, hogy a gyerek életben marad-e? Lesz-e jövője?” És ez bárkit megrémítene.
…
Minél többet adsz bele, annál nagyobb a jutalom. De ehhez kockáztatnod kell. De tudnod kell, hogy mindent elveszíthetsz. De ha vállalod a kockázatot, ha mindent beleadtál, a jutalom meglepő lehet.”
Grace klinika
Született feleségek 4/8 – Múlt, hibák
„Úgy gondolunk a múltra, mint a híd alatt rég lefolyt vízre. Folyóra, mely elmossa ifjúságunk ballépéseit. Kihunyt szerelmeket. Leküzdhetelen szenvedélyeket. Veszni hagyott lehetőségeket. De előbb vagy utóbb elénk sodor valamit az élet, ami emlékeztet a hibáinkra és a bűnökre, amiket elkövettünk.
…
Múltbéli hibáinknak meg van aza rossz szokásuk, hogy visszasodrodnak az életünkbe és olyankor bizony meg kell fizetnünk értük.
…
A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek olálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátra tekintünk lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodú régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy valaki nem hajlandó visszanézni és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.”
Született feleségek
Gyilkos elmék 10/9 – Julia Glass az életről
„Voltaképpen mi szőjük az életünk fonalát és a végén odajutunk, ahová mindig is igyekeztünk.”
Julia Glass