„Az orvosok régen házhoz is mentek. Ha valaki levágta az ujját, vagy elkapta a kolerát, úgy rendlhetett orvost, ahogy manapság pizzát. A közösség megbecsült tagja: szolgálatára, otthonában személyesen.
…
Nem véletlen, hogy az orvosok szeretnek személyesen találkozni a beteggel. Az emberi közelség, az érintés, a szoros kapcsolat. Azért fogjuk meg a másik kezét, hogy érezze vele vagyunk. Ott vagyunk egymásnak, mert ha nem így lenne … nagyon-nagyon egyedül lennénk.”
Grace klinika
„Volt egy olasz család, amely sosem aludt. Egy genetikai betegség miatt maradtak ébren. Hónapokig. Aztán a testük egyszerűen leállt. Bár sok éve kutatják, a tudosok még mindig nem tudják, miért alszunk. Csak tudjuk, hogy aludnunk kell. Mert ha nem alszunk, rossz döntéseket hozunk. Kimondjuk, amit nem kéne. És néha azt is látjuk, ami nincs ott.
…
A fáradtságunk elér egy szintet. Egy szintet, ahol már semmi nem számít. A testünk fáj, az agyunk eltompul, mintha egy alagutban lennénk és csak alvásra vágyunk. De hogyan bírjuk mégis? Hogy hogy nem ülünk le és adjuk fel? Ez néha könnyű. Néha fejben egy játékot játszunk. Kitalálunk valakit. Egy jó embert. Vagy bármit, hogy tovább bírjuk.”
Grace klinika
„Őrültté váltam. Hosszú, borzalmasan józan időszakokkal.”
Edgar Allan Poe
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg
„A kommunikációnak egy nagy baja van, a részévé vált illúzió.”
George Bernard Shaw