„Akkor nősz fel igazán, amikor rájössz, hogy meg fogsz halni.”
A holló
Anatole France – vágyakzás
„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom.”
Anatole France
Gyilkos elmék 8/14 – Anaïs Nin a szerelem haláláról
„A szerelem halála sosem természetes. A vakság öli meg, a tévedések és az árulás. Elfogy az ereje, elhervad, befeketül.”
Anaïs Nin
Stendhal a szerelemről
„A legboldogabb szerelemnek is megvannak a viharai, akár azt is lehetne mondani: éppen annyira él rettegéseiből, mint ujjongásaiból.”
Stendhal
Gyilkos elmék 8/16 – Charles Caleb Colton az utánzásról
„Az utánzás a hízelgés legőszintébb formája.”
Charles Caleb Colton