Aranyhaj és a nagy gubanc – az emberek

„A világ sötét, a világ önző és kegyetlen, ha csak a legkisebb jót is felfedezik az emberek, rögvest tönkreteszik.”

Aranyhaj és a nagy gubanc

Született feleségek 6/9 – Fájdalom

„Veszélyes hely ez a világ. És meg kell tanulnunk megvédeni magunkat, azoktól, akik ártó szándékkal közelednek. A névtelen idegentől. A haragtartó munkaadótól. A férjtől, aki nem enged el. Igen, mind próbáljuk védeni magunkat, hogy ne érjen minket fájdalom. Egészen addig míg rá nem jövünk, hogy a fájdalmunk árthat valaki másnak.”

Született feleségek

Scott Adams – Jó tettek

„A jó dolgokat nem egy az egyben kapod vissza. Az egyes jótettek nem nyernek közvetlenül jutalmat. Csak a jótettek összessége az, ami az életeden és a körülötted lévők életén javít.”

Scott Adams

Grace klinika 6/16 – Tervek

„A sebészek a részletek rabjai. Szeretjük a statisztikákat, a listákat és a műtéti eljárásokat. A betegeink azért élnek, mert szeretjük követni a lépéseket, de bármennyire is szeretnénk mindig a számokra támaszkodni, a tervre, tudjuk, hogy sok orvosi felfedezés csupán a véletlen műve. Ecsetpenész, penicilin, mérgező fakéreg, a malária gyógyszere, egy kis kék kapszula a magas vérnyomásra, ágyő impotencia. Nehéz elfogadnunk, hogy nem mindig a kemény munka az, vagy a részletekre figyelés, ami meghozza a választ. De néha hátradőlünk, lazítunk és várjuk az örömteli véletlent.

Mindegy mit tervezünk, milyen lépéseket teszünk. Nem tudjuk, hogyan zárjuk a napot. Persze szeretnénk tudni, milyen csavart labdákat dobnak elénk. Mindig a véletlenek bizonyulnak a legizgalmasabbnak a napban, az életben. Néha megjelennek emberek, akikre nem számítottunk. Adódnak fordulatok, amiket magunk sosem választottunk volna. Egyszerre ott találod magad, ahol nem is gondoltad volna. És ez jó. Van, akinek hozzá kell szoknia. Akkor is tudod, hogy egyszer majd megtanulod értékelni. Elalváskor mindig a másnapra gondolunk. Átnézzük a terveket. Listát írunk. És reméljük, hogyha ránk talál a véletlen, végül örömöt okoz majd.”

Grace klinika

Elisabeth Kübler-Ross a halálról

„Egy emberi lény békés halálának a látványa hullócsillagra emlékeztet; a milliónyi fények egyikére a hatalmas égbolton, amely rövid pillanatra felgyullad, hogy aztán eltűnjön örökre a végtelen éjszakában.”

Elisabeth Kübler-Ross