“A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”
Arisztotelész
Grace klinika 7/20 – Felépülés
„Egy trauma után a testünk nagyon törékeny. A reakció idő kritikus. Így hirtelen körül vesznek az emberek. Orvosok. Nővérek. Szakemberek. Technikusok. Egy műtét csapat sport. Mindenki a cél felé igyekszik és újból összeraknak téged. De egy műtét már önamgában is trauma. És ha egyszer vége, kezdődhet a gyógyulás. Ezt hívjuk felépülésnek. A felépülés nem csapat sport. Hanem magányos hosszútáv futás. Hosszú és fárasztó. És pokolian magányos.
…
A felépülési időszak hosszát a sérülés mértéke határozza meg. De nem mindig sikerül. Nem számít, milyen keményen dolgozunk. Némelyik sebünk sosem gyógyul be teljesen. Előfordulhat, hogy egy új élethez kell alkalmazkodnunk. A dolgok talán túlzottan megváltoznak. És semmi sem lesz már a régi. Lehet, hogy magunkra sem ismerünk. Mintha egyáltalán nem épültünk volna fel. Új emberek leszünk, egy új élettel.”
Grace klinika
C.S. Lewis a szeretetről
„A megbecsülésből eredő szeretet csak néz, lélegzetét visszafojtva hallgat, és örül, hogy ilyen csoda létezik, még ha nem is az ő számára; nem omlik össze, ha elveszíti, és boldog, hogy egyáltalán találkozott vele.”
C.S. Lewis
Grace klinika 5/16 – Hatalom
„Történik valami, mikor az emberek megtudják, hogy orvos vagy. Nem azt látják már benned, ami vagy hanem valami sokkal többet. Ilyennek kell lássanak minket. Isteneknek. Másképp olyanok lennénk, mint mások. Bizonytalanok. Ijedtek. Normálisak. Eljátszuk, hogy erősek vagyunk. Higgadtak maradunk. És titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.
…
A betegek isteneknek tekintenek. Vagy szörnyetegnek tartanak, de valójában emberek vagyunk. Elrontunk dolgokat. Eltévedünk. A legjobbaknak is van rossz napjuk. Mégis tovább lépünk. Nem ülünk a babérjainkon és nem az eddig megmentett életeknek örülünk. Mert mindig van valaki, akin segíteni kell. Kényszerítjük magunkat, hogy próbálkozzunk. Tanulunk. Azt remélve, hogy talán egy nap jobban hasonlítunk majd az istenekre, akikre a betegeinknek szüksége van.”
Grare klinika
Grace klinika 8/13 – Mi van ha …
„Az lesz a gyereked, akit Neked szántak. Így kellett lennie. Mindenkinek ezt mondják, aki adoptált és remélem, hogy így is van. De a világban minden más véletlenszerű. Mi van, ha valami, amit mondok vagy teszek mindent tönkretesz. Mi van, ha én más életet választottam volna? Vagy másik embert? Lehet, hogy sosem találtunk volna egymásra. Mi van, ha másképp nevelnek fel? Ha az Anyám nem lett volna beteg. Ha jó Apám lett volna. Mi van, ha … Mi van, ha … Mi van, ha …
…
Az életed ajándék. Fogadd el. Bármilyen rossz vagy fájdalmas is éppen. Vannak dolgok, amik mintha véletlenszerűen alakulnának. Mert ezeknek így kell lenniük.”
Grace klinika