“Ha gyűlöljük ellenségeinket, hatalmat adunk nekik – hatalmat álmunk, étvágyunk és boldogságunk felett. Táncra perdülnének örömükben, ha tudnák, mennyire nyomasztanak minket. Gyűlöletünk csöppet sem árt nekik, de saját nappalainkat és éjjeleinket pokollá teszi.”
D. Carnegie
„Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert,
akinek a lelkébe nyugodtan
letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek
kedves arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”
Hemingway
„Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, akikkel együtt nevetünk, amikor jó idők járnak és akik vigaszt nyújtanak, amikor nehéz napok köszöntenek ránk. És bár eljön az idő, amikor el kell hagyniuk minket. A hangjuk sokáig ott cseng még a fülünkben. És van úgy, hogy akaratlanul is hallgatunk rájuk.
…
Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk. Aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk. Aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak. És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején. Nos, a legtöbbjük megtanul egyedüljárni az élet rögös útján. De néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.”
Született feleségek
„A sebészek imádják a hatlmat. Egy szikével a kezedben Te vagy a világ ura. Nincs félelem, se fájdalom. Óriás vagy és golyóálló. Aztán kijössz a műtőből és a tökéletesség, a tökéletes összeszedettség egy csapásra semmibe vész.
…
Senki nem szereti elveszíteni az önuralmát, de sebészként nincs ennél rosszabb. A gyengeség jele, ha nem növünk fel a feladathoz. És mégis van olyan, hogy a dolgok kicsúsznak a kezünkből, mikor a föld nem forog tovább és egyszer csak rádöbbensz, hogy a fényes szikéd sem menthet meg. Mindegy hogy küzdessz ellene. Elbuksz. És ez pokolian rémísztő. Ámbár van jó oldali is a szabadesésnek. Az a lehetőség, hogy a barátaid elkapnak.”
Grace klinika
„Ahogy az emberekről vélekedsz, úgy is fogsz bánni velük; és ahogy bánsz velük, azzá lesznek.”
Goethe