„Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.”
Arthur Schopenhauer
Gyilkos elmék 5/11 – Washington Irving a könnyekről
„A könnyeknek szentségük van. A könnyek nem a gyengeség jelei, hanem az erőé. Az elsöprő fájdalom hirnökei és a kimondhatatlan szereteté.”
Washington Irving
Grace klinika 2/12 – A családról
„Városi legenda, hogy az öngyilkosságok száma megugrik az ünnepek idején. Valójában épp ellenkezőleg, csökkenni szokott. Kutatások szerint azért, mert az emberek kevésbé hajlamosak végezni magukkal, amikor körülveszi őket a családjuk. A vicc az, hogy ugyanez a fokozott családi együttlét a feltétélezett okozója az ünnepekkor menetrendszerűen bekövetkező depressziórohamoknak.
…
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem megbirkozunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk csak afféle kiindulási pont. Etetnek, öltöztetnek és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba és megtaláljuk a magunk törzsét.”
Grace klinika
Grace klinika 4/3 – Igazság
„Az orvosok sok mindent adnak egy betegnek. Gyógyszert adunk vagy tanácsot. És legtöbbször osztatlan figyelmet is kapnak tőlünk. De a legnehezebb, amit egy betegnek megadhatunk, közölni az igazságot. Az igazság kegyetlen. Az igazság kellemetlen. És nagyon gyakran az igazság fáj. Az emberek azt mondják az igazat akarják hallani. De tényleg akarják?
…
Az igazság fáj. Legbelül senki nem akarja tudni az igazságot. Főleg, ha túl mélyre szalad. Néha azért mondunk igazat, mert egyszerűen nem mondhatunk mást. Néha azért mondunk igazat, mert hangosan ki kell mondanunk ahhoz, hogy meghalljuk. És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk.”
Grace klinika
Mr. Robot 1/4 – Démonok
„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”
Mr. Robot