Elbert Hubbard – célok

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

Elbert Hubbard

Grace klinika 6/12 – Gyógyulás

„A sebészet első szabálya. hogy kerüld a veszély forrásokat. Legyen tiszta a kezed. Apró a metszésed. És a seb védett. A kettes szabály pedig, hogy ha az egyes nem működik, próbálkozz mással. Mert nem lehet mindig mindent elkerülni. Néha a sérülés akkora, hogy vágni kell. Még pedig nagyot.

A műtőben a gyógyítás egy vágással indul. Egy metszéssel. A hús szakadásával. Sebet ejtünk az ép húson, hogy feltárjuk a betegséget. Kegyetlen érzés. És ellentmond a józan észnek. De működik. Ha vállaljuk a feltárást, a gyógyulás kedvéért. És ha vége, ha a metszést bezárták, várunk. Csak vársz. És reméled, hogy a beteg meggyógyul. Hogy nem rontottál tovább a dolgokon.”

Grace klinika

Edith Eva Eger a tudatról

„… a legkártékonyabb börtön a saját tudatunkban van, de a kulcs a zsebünkben. Bármekkora is a szenvedés, bármilyen erősek a rácsok, lehetőség van kitörni, bármi tart is fogva. Nem könnyű. De annyira megéri.”

Edith Eva Eger