Grace klinika 11/10 – Magány

„Volt egy férfi Maine-ben, aki teljesen egyedül élt az erdőben 30 évig. Az utolsó remetének nevezték el. 30 év emberi érintés nélkül. Beszélgetés nélkül. De magányosabbnak érezte magát, mikor elhozták onnan, mint az erdőben bármikor. A társaság ellenére is lehetünk magányosak. És ez a magány felemészthet.

Az utolsó remete meglett és elhozták őt. Ki a nagyvilágba. Sokan szomorúnak találnák az életét. Tudta, hogy mindent összevetve mégha van is valakink vagy hatalmas forgatag vesz körül, magunk vagyunk. Az akire számíthatunk, a támaszunk, a bázisunk, csak magunk vagyunk. Ha erre rájövünnk az egyedüllétünk … már egy döntés.”

Grace klinika

Carnegie a tettekről

“Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.”

D. Carnegie

Bosszú 2/17 – A háború művészete

„A háború művészetében, ha ismered az ellenségedet és önmagadat, nem kell félned a közelgő csatától. Mert, ha csak magadat ismered, az ellenségedet nem, minden győzelemre jut egy vereség is.”

Bosszú

Grace klinika 13/4 – Fájdalom

„Egy nagy pofon sokáig sajog. Általában ez a helyzet. Próbáljuk enyhíteni. Gyógyszerrel. Jéggel. Kötéssel. Borogatással. A cél, hogy gyorsan elmúljön a fájdalom. De bármeddig is nyomjuk el a fájdalmat, ha a gyógyszer hatása elmúlik, újra nagyon fáj.

Ezek a megoldások nem véletlenül átmenetiek, mert sosem tartanak örökké. De mi történik, ha olyan megoldás kell, ami állandó? Küzdünk vele? Próbálunk ellenállni? Vagy hátralépünk és úgy döntünk talán az elfogadás a legjobb megoldás?”

Grace klinika