Grace klinika 11/10 – Magány

„Volt egy férfi Maine-ben, aki teljesen egyedül élt az erdőben 30 évig. Az utolsó remetének nevezték el. 30 év emberi érintés nélkül. Beszélgetés nélkül. De magányosabbnak érezte magát, mikor elhozták onnan, mint az erdőben bármikor. A társaság ellenére is lehetünk magányosak. És ez a magány felemészthet.

Az utolsó remete meglett és elhozták őt. Ki a nagyvilágba. Sokan szomorúnak találnák az életét. Tudta, hogy mindent összevetve mégha van is valakink vagy hatalmas forgatag vesz körül, magunk vagyunk. Az akire számíthatunk, a támaszunk, a bázisunk, csak magunk vagyunk. Ha erre rájövünnk az egyedüllétünk … már egy döntés.”

Grace klinika

Grace klinika 5/11 – Kívánságok

„Évente legalább egyszer kívánhatunk valamit a szülinapi gyertyák fölött. Egyesek többet is bevetnek. Szempillákat. Szökőkutakat. Szerencsecsillagot. És néha nap egy ilyen kívánság valóra válik. És aztán? Olyan jó, mint gondoltuk? Sütkérezünk a boldogság meleg fényében? Vagy … csak ráébredünk, hogy még hosszú a be nem teljesült kívánságaink listája?

Nem egyszerű dolgokat kérünk. Nagy dolgokat kívánunk. Ambiciozusokat. Elérhetetleneket. Kívánunk, mert segítség kell és félünk. És tudjuk, hogy talán sokat kérünk. De azért kívánunk, mert a kívánság néha nap valóra válik.”

Grace klinika

Született feleségek 2/7 – A fényképezőgép

„Igen, a fényképezőgép képeket örökít meg. De valójában a puszta képnél jóval többet rögzít. Férfiak titkos vágyait fedi fel, mikor már emlékezniük sem volna szabad. A legszokatlanabb titkokról rántja le a leplet a legszokványosabb házasságokban. De ami a legdöbbenetesebb a fényképezőgép csöndesen és félreérthetetlenül megmutatja álmainkat. Álmainkat, amelyekről nem is tudtunk.”

Született feleségek

Albert Camus a boldogságról

„Boldogságunkat és sikereinket csakis akkor bocsájtják meg, ha elég nagylelkűek vagyunk, hogy másokkal is megosszuk őket. De boldogok csak akkor lehetünk, ha nem sokat törődünk másokkal.”

Albert Camus