Grace klinika 11/14 – Legendás hős

„1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. … Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.

Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős.”

Grace klinika

Grace klinika 3/22-23 – Álmok

„Mind arról álmodunk, hogy egyszer boldogok leszünk, ha végre elértük a céljainkat. Pasit találunk, a gyakornokság lejár. Ez az álom. Egyszer megvalósul. De ha emberből vagyunk, azonnal másról kezdünk álmodozni. Mert, hogy ha ez álom inkább felébrednénk, de azonnal.

Egy ponton be kell látnunk, hogy az álomból rémálom lett. Elhitetjük magunkkal, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb nem is álmodozni. De a legerősebbek, a legelszántabbak kitartanak az álmok mellett. Vagy hirtelen egy olyan új álomba csöppenünk, amire nem is számítottunk. És akkor ráébredünk, bármily valószínűtlen is, hogy reménykedünk.  Egy kis szerencsével rájövünk, hogy minden dacára, az élet dacára a legnagyobb álom, hogy még képesek vagyunk álmodni.”

Grace klinika

Született feleségek 3/3 – Csomagok

„Mindannyian viszünk magunkkal valamit. Na persze jó, ha együtt utazunk valakivel, aki képes enyhíteni a terhen. De általában könnyebb egyszerűen csak ledobni azt, amit addig hurcoltunk, hogy hazaérhessünk annyival is előbb. Feltételezve persze, hogy lesz valaki, aki tárt karokkal fogad, amikor megérkezünk. Miért ragaszkodunk úgy a csomagunkhoz még akkor is, mikor kétségbe esetten próbálunk tovább lépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet, túl hamar engedjük el.”

Született feleségek