Grace klinika 13/5 – Van egy jó meg egy rossz hírem

„Nem véletlen, hogy a legtöbb doktoros vicc poénja így kezdődik: Van egy jó meg egy rossz hírem … . A rossz hír gyakran annyira rossz, hogy ha történik valami jó is azt szeretjük túlreagálni.

Minden rosszban van valami jó. De attól még rossz. Lehet csak kicsit rossz vagy nagyon. Úgyhogy becsüljük meg a jó napokat. Pozitívan állunk hozzá. Ne feledjük még a rossz hír is lehet jó hír valakinek.”

Grace klinika

Grace klinika 7/21 – Veszély, védekezés, terv

„Bacik. Kórok. Mérgek. A testünk folyton veszélyekbe ütközik. Csak a felszín alatt. Rejtve. Akár észre veszed, akár nem a tested folyamatosan védi magát. Minden egyes pillantással elsöprünk több ezer kéretlen mikrobát. Ha túl sok hivatlan pollent lélegzünk be, tüsszentünk. A testünk tudja, hogy ha olyasmibe ütközik, ami nem oda való. A test kinyomozza a betolakodót, kiereszti a fehérvérsejteket és támad.

Pont, amikor kidolgozunk egy tervet, az univerzum csavart labdát dob. És rögtönöznünk kell. A boldogság váratlanunk talál ránk. Újra rálelünk arra, ami a legtöbbet jelenti nekünk. Az univerzum elég vicces. Néha sikerül elérnie, hogy ott kössünk ki, ahová tartozunk.”

Grace klinika

Grace klinika 11/7 – Második esély

„Azt mondják az élet nem ad második esélyt. De mi igen. A sebészek igen. Ha eltörik egy csont, mi összerakjuk. Ha valaki vérzik, mi megállítjuk. Ha megáll a szíve, újraélesztjük. De amíg mi adunk második esélyt a betegeknek, a sebészeknek többnyire senki sem ad. Mert azok a hibák, amiket mi követünk el néha sajnos végzetesnek bizonyulnak.

Nem könnyű adni egy második esélyt. De még nehezebb kérni egyet. Egy esélyt, hogy újra megpróbáljuk, amikor már többet tudunk. Mert már tanultunk. És meg akarjuk próbálni újra, másképpen. Helyrehozhatunk mindent és kijavíthatjuk a hibáinkat. Egy esély, hogy előlről kezdjük. Tiszta lappal.”

Grace klinika

Charlotte Brontë a gonoszokról

„Csak azokhoz akarok jó lenni, akik jók hozzám. Ha az ember mindig azt teszi, amit a kegyetlenek és igazságtalanok kívánnak tőle, ezzel nagyon is megkönnyíti a rossz emberek dolgát. A gonoszoknak akkor nem kell félniük semmitől, és így nem is igyekeznek megjavulni, hanem mindig gonoszabbak és gonoszabbak lesznek. Én azt gondolom: aki ok nélkül bánt, azt vissza kell ütni, olyan keményen, hogy elmenjen a kedve a kegyetlenkedéstől.”

Charlotte Brontë