„Nem véletlen, hogy a legtöbb doktoros vicc poénja így kezdődik: Van egy jó meg egy rossz hírem … . A rossz hír gyakran annyira rossz, hogy ha történik valami jó is azt szeretjük túlreagálni.
…
Minden rosszban van valami jó. De attól még rossz. Lehet csak kicsit rossz vagy nagyon. Úgyhogy becsüljük meg a jó napokat. Pozitívan állunk hozzá. Ne feledjük még a rossz hír is lehet jó hír valakinek.”
Grace klinika
„Senki nem azt tervezi, hogy az élete csak úgy eltelik. Mind azt hisszük, hogy nagy emberek leszünk. És attól a naptól fogva, hogy eldöntjük, sebészek leszünk tele vagyunk szép reményekkel az új feladatokat és az embereket illetően, akiken segítünk majd. Hisszük hogy megváltjuk a világot. Szép reményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy kik leszünk és hová jutunk. És egyszer ott leszünk.
…
Mind azt hisszük, hogy nagyok leszünk és csalódunk, ha a reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk könnyen elhaványul amellett ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk az csak a kezdet. Amire nem számítunk attól változik meg az életünk.”
Grace klinika
„Azt mondják a szeretet határtalan. Én nem így gondolom. Láttam már a határait és feszegettem is őket. A szeretetnek van határa. Láttam hol húzódik.
…
A szeretetnek vannak határai, mind tudjuk. Hol lebontjuk őket, hol felépítjük, hogy aztán megint lebontsuk. Vajon muszáj így lennie? Okulhatunk? Lehetünk bátrak? Remélhetünk? Talán más nem is kell csak egy kis bátorság, egy kis remény, egy kis hit. Talán feltűnhetnek a határok, ha nem veszünk tudomást róluk. Talán a szeretet lehet határtalan, ha eléggé bátrak vagyunk úgy dönteni, hogy a szeretet igenis végtelen. Talán mindenki számára létezik boldogság. Vagy talán … várjunk egy percet … ezt még átgondolom.”
Grace klinika
„A jó férjnek a felesége is jó.”
John Florio
„Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.”
Weöres Sándor