Grace klinika 2/22 – A játék

„Egy izgalmas kosárlabda meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amiket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok, a fejtörők mind időtöltésre valók, hogy feldobják az életünket és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről. Vannak olyanok, akik imádnak játszani, bármit. És vannak olyanok is, akik a játékot mindig túlzásba viszik.

Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, vagy döntetlen az állás. A játékban benne vagyunk, akár akarjuk akár nem. Tessék csak, pörölj a bírókkal, írd át a szabályokat, csalj egy kicsit, pihenj meg és figyelj a sebeidre, de játssz. Játssz! Játssz erősen és gyorsan! Játssz lazán és szabadon! Játssz úgy,  mintha nem lenne holnap! Na jó, nem az számít, nyerünk-e vagy sem, hanem hogy hogy játszunk. Igaz?”

Grace klinika

Anatole France – vágyakzás

„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom.”

Anatole France

Bosszú 3/9 – Megadás

„Amikor az ellenséggel nézünk szembe, nincs az a felkészítés, ami felülírhatná a természetet. Ez választ el, erőset és gyengét. Néha ráébreszt, hogy a megadás minden lépés közül a legbölcsebb. „

Bosszú