Grace klinika 2/9 – Öröm, hála, boldogság

„Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy melyik szót használod, mind egyet jelentenek: az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk. Akár tetszik, akár nem.

Talán mégsem kell feltétlenül örülnünk, talán a hálának semmi köze az örömhöz. Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van. Megköszönjük a kis győzelmeket. Az, hogy imádjuk a küzdelmet annyit tesz, hogy emberek vagyunk. Talán az ismerős dolgokért vagyunk hálásak és talán azokért is hálásak vagyunk, amiket sosem ismerünk meg. A nap végén a tény, hogy még mindig van erőnk állva maradni elég ok az ünneplésre.”

Grace klinika

Született feleségek 6/5 – Ítélkezés

„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.

A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”

Móricz Zsigmond az élet apró örömeiről

„A mindennapi hangyaharcban nincs pihenője az embernek az apró jelenségek és nagyszerűségek meglátására. Csak ha erei le vannak kötve, ha karcert szab rá a büntető végzet, akkor van ideje belemerülni olyan dolgok megnézésébe, melyek felségesebbek egész élete munkájánál.”

Móricz Zsigmond – A karcerben