Grace klinika 4/13 – Változás

„A nagy sebészek nem azzá válnak, annak születnek. Megfogannak, fejlődnek, áldozatot hoznak. Rengeteg áldozatot. De ha sok véren és bélen és ragacsós ízén túl jutunk az a sebész, aki lesz belőlünk mindent megért.

Életet adni, hogy lehet, hogy intenzív, meg misztikus meg minden, de maga a folyamat nem túl kellemes. De ettől még valami csodás kezdete. Valami új kezdete. Valami váratlané. Valami igazé. Amit lehet szeretni. Ami hiányzik. Ami megváltoztatja az életünk. Örökre.”

Grace klinika

Egyszer volt – Új kezdet

„… Látott  jobb napokat ez igaz, de ezután is jöhetnek még szebb idők. És csak, mert az élet most épp nem olyan, amilyennek szeretnénk még nem kell mindent lerombolni. Elkezdtem gondolkodni arról, amit csinálok és amim van és arról, amit nem csinálok és amim nincs. Úgy tűnik a környéken mindenki lemondott róla, hogy elképzelje, milyen lehet egy jobb élet. De ha be tudjuk vallani magunknak, hogy amit akarunk, az létezik valahol. Akkor talán harcolni is tudunk érte. És ha harcolunk, akkor félig meg is szereztük. Igen, ez a helyzet az itteniekkel. Úgy tűnik minden reménytelen. De hirtelen valaki felbukkan és ihletet ad … , mert az első lépés egy új kezdethez az, ha elképzeljük, hogy lehet új kezdet. …”

Egyszer volt

Grace klinika 9/1 – Halál

„A halál mindent megváltoztat. Nincsenek többé érzelmek az biztos, de van praktikus oldala is. Ki fogja elvégezni a munkádat? Ki gondoskodik a családodról? Az egyetlen jó dolog, hogy Neked nem kell aggódnod emiatt. Ismeretlen emberek élnek a házadban. Végzik a munkádat. A világ tovább működik nélküled.

Azt mondják a halál az élőknek legrosszabb. Nehéz búcsút mondani. Néha lehetetlen. A veszteség érzése sosem múlik el. Ez teszi keserédessé a dolgokat. Apróságokat hagyunk magunk után. Emlékeztetőket. Egy életnyi emléket. Képeket. Tárgyakat. Dolgokat, amik ránk emlékeztetnek, akkor is ha már nem vagyunk.”

Grace klinika

Herman Melville a gondolkodásról

„A gondolkodás nyugalom, békesség, vagy legalábbis annak kellene lennie, de szegény szívünk túlságosan zakatol, szegény agyunk túlságosan lüktet hozzá.”

Herman Melville