Grace klinika 5/13 – Menny és pokol

„Hiszek a mennyben. És hiszek a pokolban is. Egyiket sem láttam még, de tudom, hogy léteznek. Létezniük kell. Mert menny nélkül és pokol nélkül mind eltávoznánk.

Menny. Pokol. A pokol tornáca. Senki nem tudja hova tart. És azt sem tudja senki, mi vár, ha odajut. De egy valamit tudunk teljes bizonyossággal, hogy vannak pillanatok, amik máshová repitenek. Vannak mennybéli pillanatok a földön. Egyelőre talán csak ennyit kell tudnunk.”

Grace klinika

Grace klinika 13/2 – Felelősség

„Mi sebészek felelősek vagyunk másokért, az életükért. Bölcsőtől a sírig. Látjuk, ha a másik fél. Látjuk, amikor retteg a kudarctól. Látjuk magunkat, akkor is ha nem akarjuk.

Gyakornokként lépünk be az ajtón, tojáshéjjal a fenekünkön, gyáván. Kis rocksztárok a világhír küszöbén. Együtt dobnak be a mélyvízbe, hogy mentsünk életeket és mentsük meg egymást. Egy család leszünk. És amikor tényleg elszúrjuk a család mindig ott van. Mindig, ha kell. A bölcsőtől egészen a sírig.”

Grace klinika

Grace klinika 2/2 – Telhetetlenség

„Volt egy nénikém, aki ha töltött nekünk valamit, mindig azt mondta: Szólj, ha elég! A nénikém azt mondta: szólj ha elég, de persze nem szóltunk. Soha nem mondjuk, hogy elég, hiszen mindig ott a lehetőség, hogy még többet kapjunk. Több tequila, több szerelem, több akármi. A több jobb.

Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Elmosodik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak és kizárólag az egyéntől függ és attól, hogy mi az, amit beletöltenek. Néha csupán csak kostolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen és mindig egyre többet akarunk.”

Grace klinika