„Hiszek a mennyben. És hiszek a pokolban is. Egyiket sem láttam még, de tudom, hogy léteznek. Létezniük kell. Mert menny nélkül és pokol nélkül mind eltávoznánk.
…
Menny. Pokol. A pokol tornáca. Senki nem tudja hova tart. És azt sem tudja senki, mi vár, ha odajut. De egy valamit tudunk teljes bizonyossággal, hogy vannak pillanatok, amik máshová repitenek. Vannak mennybéli pillanatok a földön. Egyelőre talán csak ennyit kell tudnunk.”
Grace klinika
„Egy sír felett a legkeserűbb könnyeket azon szavakért ejtjük, amelyeket nem mondtunk ki.”
Harriet Beecher Stowe
„Az erő és hatalom iránti vágy már kiskorunkban belénk ivodik. Gyermekként arra tanítanak minket, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. De felcseperedvén rájövünk, hogy semmi sem ilyen egyszerű. A gonosz mindig ott hagyja a nyomát.”
Született feleségek
„Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”
Grace klinika
„Mi orvosok egy folyamatosan fejlődő világban élünk és előretartunk, ha egy percre megállunk, máris lemaradunk. De bármennyire igyekszünk is előrehaladni, bármennyire is csábító az, hogy soha ne nézzünk vissza, a múlt mindig visszatér és arcul csap. És a történelem mindig újra igazolja, hogy annak, aki elfelejti a múltat a végzete, hogy megismételje.
…
Néha a múltat nem tudjuk csak úgy egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk csak, hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.”
Grace klinika