„Az orvosok sokat gondolnak a jövőre. Tervezgetik. És dolgoznak érte. De egy ponton rá kell jönnünk, hogy az életünk a jelenben zajlik. Nem az orvosi után, nem a rezidens évek után, hanem most. Itt és most. Egy perc alatt lemaradhatsz róla.
…
Kimondtad? Szeretlek. Nem akarok nélküled élni. Megváltoztattad az életem. Kimondtad? Tervezd el. Legyen célod. Haladj afelé. De olykor olykor nézz körül és szippantsd be. Mert most van itt. És holnapra semmivé válhat.”
Grace klinika
„A vezeklés áldozat. Önként vállalt büntetés, hogy megbánást mutassunk egy bűnért. Minél súlyosabb a bűn, annál nagyobb a magunknak okozott szenvedés. Egyeseknek a végső vezeklés a halál. Mások számára pusztán eszköz céljuk eléréséhez.
…
A megfelelő vezekléshez bűnbánatot kell mutatni a vétkünkért és azon kell igyekeznünk, hogy helyre hozzuk a kárt, amit az okozott. És amikor az igyekezet eredménnyel jár, csak akkor kezdhetjük újra tiszta lappal. A kegyelem enged utat az új kezdethez.”
Bosszú
„Az átlagembert, aki a mindennapok életét éli, a hírnév valami hipnotikus erővel vonzza. Egyesek inkább pokolra jutnának, minthogy névtelenségben létezzenek. De akadnak kevésbé szerencsések is, akik hirhedtségre kárhoztattak és rossz hírük súlyosabb ítélet, mint bármely börtönbüntetés.”
Bosszú
„Mit lehet véghez vinni egy óra alatt? Egy teendőt maximum. Dugóban ülni. Olajat cseréltetni. Ha belegondolunk, egy óra nem is sok idő. 60 perc. 3600 másodperc. Nem több. De a gyógyításban egy óra gyakran mindent jelent. Nevezzük értékes időnek. Az idő azon kis szakasza, ami alatt eldöl, hogy egy beteg életben marad vagy meghal.
…
Egy óra. Egyetlen óra. Mindent megváltoztathat. Örökre. Egy óra alatt megmenthetik az életed. Egy óra alatt meggondolhatod magad. Néha egy óra önmagunknak adott ajándék. Van, akinek ez az óra semmit sem jelent. Másoknak ez az óra minden a világon. De végül ez csak egy óra. Egy a sokból. Lesz még több is. 60 perc. 3600 másodperc. Ennyi. És aztán kezdődik előlről. És ki tudja mit tartogat a következő óra.”
Grace klinika
„A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.”
Gary Chapman