Grace klinika 7/20 – Felépülés

„Egy trauma után a testünk nagyon törékeny. A reakció idő kritikus. Így hirtelen körül vesznek az emberek. Orvosok. Nővérek. Szakemberek. Technikusok. Egy műtét csapat sport. Mindenki a cél felé igyekszik és újból összeraknak téged. De egy műtét már önamgában is trauma. És ha egyszer vége, kezdődhet a gyógyulás. Ezt hívjuk felépülésnek. A felépülés nem csapat sport. Hanem magányos hosszútáv futás. Hosszú és fárasztó. És pokolian magányos.

A felépülési időszak hosszát a sérülés mértéke határozza meg. De nem mindig sikerül. Nem számít, milyen keményen dolgozunk. Némelyik sebünk sosem gyógyul be teljesen. Előfordulhat, hogy egy új élethez kell alkalmazkodnunk. A dolgok talán túlzottan megváltoznak. És semmi sem lesz már a régi. Lehet, hogy magunkra sem ismerünk. Mintha egyáltalán nem épültünk volna fel. Új emberek leszünk, egy új élettel.”

Grace klinika

Grace klinika 9/22 – Csoda

„Olyan, hogy varázslat nem létezik, legjobb tudásunk szerint. És bár sebészként az emberi test sejtekből, szövetekből és szervekből álló tekervényes hálózatát tanulmányozzuk, ha valami elromlik … szörnyen borzasztóan elromlik, csak néhány kártyánk van arra, hogy összerakjunk egy testet. De létezik egyfajta hatalom, valójában inkább varázslat és ha egyszer összejön, akkor az bizony maga a csoda.

Sebészként számunkra nem ismeretlen az emberi test minden törése és szakadása. Mi több a húszas éveink javát arra áldozzuk, hogy minden lehetséges módját megtanuljuk miként legyen ismét egész. De vannak sebek, amiket a sebész  sem tud meggyógyítani, egymaga nem. Ahhoz olyan erő kell, ami nekünk nincs. … Olyan, hogy varázslat nem létezik az olyan hagyományos abraka-dabra dzsin a palackba módon. De az varázslatos, hogy bár tudjuk, hogy nem minden javítható, a legtöbb dolog mégis túlélhető.”

Grace klinika

Gyilkos elmék 6/2 – J.J. – Búcsú

„Hálás vagyok az évekért, amelyeket e családban tölthettem. Mindenért, amit közösen éltünk át. Minden fejlődési lehetőségért. A legjobbakat magammal viszem és az ő példájuk vezérel bárhová megyek. Egy barátom azt mondta legyek őszinte. Hát az leszek.  Bár nem akartam, de elindulok az úton. Főként, mert mindent leckének tekintek. Vagy talán, mert nem akarok dühösen távozni. Vagy talán, mert végre megértettem. Vannak dolgok, amelyeket nem akarunk, de el kell fogadnunk. Vannak dolgok, amelyekről tudni sem akarunk, de tanulnunk kell. És vannak, akik nélkül nem élhetünk, mégis búcsúznunk kell.”

J. J. – Gyilkos elmék