Grace klinika 7/23 – Egyedül

„Mindig azt mondtam, egyedül jobb nekem. Ott lenne a munkám, a barátaim. De hogy valaki folyton velem legyen? Több baj jár vele, mint haszon. De úgy látszik túl léptem ezen.
…
Okkal mondtam, hogy egyedül jobb nekem. Nem azért, mert azt hittem, hogy boldog leszek. Hanem, mert azt hittem, ha szeretek valakit, de mégis véget ér, azt nem élem túl. Egyedül sokkal könnyebb. Mert mi van, ha rájössz, hogy szerelmet akarsz, de nem kapod meg. Élvezed? És építessz rá? Mi van ha e köré építed az életed? És aztán szétesik. Túl lehet élni azt a fájdalmat. A szerelmet elveszteni olyan mint egy szervkárosodás. Mint a halál. A különbség az, hogy a halál véget ér, de ez örökké is eltarthat.”

Grace klinika

 2015.11.23. |   0 |  Kategóriák: Grace klinika Sorozat |    Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bosszú Sorozat

Bosszú 1/16 – Ragadozók

„A természet kegyetlen. Mindenhol ragadozók olálkodnak. Azok, akikre nem kívülről támadnak, gyakran önmaguktól kell megmentenünk. A nőkre szeretnek a gyengébbik nemként gondolni. De a vadonban a nöstények sokkal ádázabbak is lehetnek, mint hím megfelelőik. A fészkünk megóvása a legősibb és legerősebb ösztön. És néha a legkielégítőbb is.”

Bosszú

  • 2013.05.01.
  • 0
Victor Hugo

Victor Hugo a haragról

„Sohasem lehet tudni, honnan jön a váratlan. Az élet mélységei félelmetesek. Kis gyűlölet nincs. A gyűlölet mindig rettenetes. Nagyságát a legkisebb lényben is megőrzi, s mindig teljes marad. Az elefánt, ha egy hangya gyűlöli, veszélyben forog.”

Victor Hugo

  • 2011.07.29.
  • 0
Grace klinika Sorozat

Grace klinika 1/8 – Élet és az álmok

„Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.
…
A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak  nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”

Grace klinika

  • 2010.07.02.
  • 0