„Az emberi szervezet kompenzál a veszteségekért. Alkalmazkodik, hogy ne vágyjon arra, amit nem kaphat meg. De olykor a veszteség túl nagy és a testünk nem tud magától kompenzálni. Akkor lépnek közbe a sebészek.
…
Reménykedünk, mikor elindulnak a dolgok. Azt várjuk, hogy az egész világot megkapjuk. Nem azt, hogy elveszítjük. Azt mondják, a veszteséget nem elfogadni egyfajta őrültség. Talán így igaz, de van, hogy ez kell az életben maradáshoz.”
Grace klinika
„Eljön az éjféli óra, amikor mindenkinek le kell vetnie az álarcát.”
Søren Kierkegaard
„A birtoklás vágya (…) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében.”
Nietzsche
„A természet legpompásabb keze munkája néha egészen miniatűr, és ezt bárki tanúsíthatja, aki nézegetett már nagyítóval hópihét.”
Rachel Carson
A mosoly értéke
Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra
azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke
néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy
meglehetne nélküle és senki sem
olyan szegény, hogy ne lenne
gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti
életben, boldogságot teremt az
otthonban és mindenütt a barátság
biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek,
napfény a csüggedtnek, világosság
a szomorkodónak és a természet
legnagyszerűbb ellenszere
a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki
számára: nem lehet megvenni,
elkérni, kölcsönadni vagy ellopni
csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz hogy
mosolyogni tudjon, akkor legalább
te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a
mosolyra, mint annak, aki maga
már nem tud mosolyogni.
Ha meg akarod kedveltetni magad
az emberekkel, akkor
Mosolyogj!
D. Carnegie