„Próbáld újra, bukj el újra, közelebb jutsz.”
Samuel Becket
Oscar Wilde a zenéről
„A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek oly sejtését ébreszti föl, amelyről könnyeink sem tudnak semmit.”
Oscar Wilde
Bosszú 2/9 – Leleplezés
„A becsületesek számára a leleplezés örömteli esemény. Az isteni igazság kinyilatkoztatása. Ám a gonoszok számára a leleplezés sokkal inkább ijesztő. Amikor sötét titkok kerülnek napvilágra és a bűnösök meglakolnak vétkeikért.
…
A leleplezés segít észre venni, hogy mire van a legnagyobb szükségünk. Felfedi a titkokat, amiket kétségbeesetten igyekeztünk elrejteni. Megvilágítja a veszélyt körülöttünk. De a leleplezéssel leginkább ablakot nyitunk a lelkünkre. A jóra. És a gonoszra. És arra, ami a kettő között van. A legvégső erő, hogy tönkretegyük, ami számunkra a legkedvesebb. „
Bosszú
D. Carnegie – A mosoly értéke
A mosoly értéke
Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra
azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke
néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy
meglehetne nélküle és senki sem
olyan szegény, hogy ne lenne
gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti
életben, boldogságot teremt az
otthonban és mindenütt a barátság
biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek,
napfény a csüggedtnek, világosság
a szomorkodónak és a természet
legnagyszerűbb ellenszere
a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki
számára: nem lehet megvenni,
elkérni, kölcsönadni vagy ellopni
csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz hogy
mosolyogni tudjon, akkor legalább
te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a
mosolyra, mint annak, aki maga
már nem tud mosolyogni.
Ha meg akarod kedveltetni magad
az emberekkel, akkor
Mosolyogj!
D. Carnegie
Fekete István a karácsonyról
„Arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van.”
Fekete István