Gyilkos elmék 13/19 – Mondás a panaszkodásról

„Ne panaszkodj a mára, hisz sosem tudhatod mit hoz a holnap.”

mondás

Grace klinika 9/2 – Összefüggések

„Gyerekkoromban volt egy memóriajátékom. Egy csomó kártya képpel lefelé fordítva. Minden kártyán egy kép van. Egyet megfordítasz és megnézed. Aztán visszafordítod. És megpróbálsz visszaemlékezni, hogy hol volt a párja. Néha fogalmad sincs. Máskor pont az kerül elénk, amire szükségünk van. A kártyák teljes összevisszaságot mutatnak, de Te csak forgatod őket. Minél többet láttál belőlük, annál könnyebben fedezed fel az összefüggéseket.

Ezen a helyen szörnyűségek történnek. Igazad volt, hogy elmentél. Így megúszod a tragédiákat. Nézz meg engem, lényegében itt nőttem fel. És igazad van, fáj. Bizonyos dolgokat valószínűleg sosem emésztek meg. Sok emlékem van emberekről, akiket örökre elvesztettem. De sok más emlékem is van. Ez az a hely, ahol szerelmes lettem. A hely, ahol megtaláltam a családomat. Ezen a helyen váltam orvossá. Ahol megtanultam másokért felelősséget vállalni. És itt találkoztam Veled. Szóval rájöttem, hogy ez a hely legalább annyit adott, mint amennyit elvett tőlem. Nemcsak túléltem, de éltem is itt. Csak nézőpont kérdése. Úgy döntöttem ilyen szemmel nézem a dolgokat és rád is így emlékezem.”

Grace klinika

Grace klinika 7/11 – Gyógyítás

„Egyrészről a gyógyítás tudomány. De szerintem művészet is. Akiknek a gyógyítás csak tudomány, azok ne álljanak mellettünk, ha nem áll el egy vérzés vagy ha a gyerekünk üvölt a fájdalomtól. Az orvosok a könyvet követik, a művészek az ösztöneiket. Egy művész érzi a fájdalmadat és bármeddig elmegy, hogy csitítsa. Bármeddig. Itt ér véget a tudomány és kezdődik a művészet.

Minden műtét extrém. Felvágunk egy testet, kiveszünk belőle darabokat, majd újra összarakjuk. Még jó, hogy az élet nem jár szikével. Mert ha úgy lenne, ha valami fájni kezdene, csak vágnánk … és vágnánk … és vágnánk. Az a helyzet, hogy amit kivágunk egy szikével, azt többé nem kapjuk vissza.”

Grace klinika

Grace klinika 8/11 – Előadás

„Voltál már valaha főszereplő egy darabban? Énekeltél szólót? Mindenki Rád néz. Várják, hogy megtedd, amiért fizettek. Nyomást érzel, hogy teljesíts. Volt idő amikor a műtőt operációs színháznak hívták. Érzésre most is az. Emberek az előadásra készülnek. A díszlet kész. Vannak jelmezek, maszkok kellékek. Mindent el kell próbálni, koreografálni, míg egyszer eljön az idő és a függöny felgördül. A carnegh-i hall-ról azt mondják, csak egy módon juthatsz be oda: ‘gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás emberek …’

Bárcsak kosztümös próba volna az élet és lehetne ismételni. Gyakorolnánk és gyakorolnánk minden percét míg tökéletesen műteni tudnánk. De sajnos életünk minden napja egy külön előadás. Úgy tűnik, hogy ha kapunk is esélyt próbálni, készülni, gyakorolni. Akkor sem tudunk felkészülni az élet nagy pillanataira.”

Grace klinika