Gyilkos elmék 3/13 – Euripidész – A harag

„Tudom milyen gonosz tettre készülék, és a megbánásnál jóval nagyobb a haragom. Ez a harag szörnyű borzalmakat szabadít a halandókra.”

Euripidész

Kálnay Adél az ajándékról

„Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.”

Kálnay Adél

Grace klinika 4/2 – Függőség

„A kórházban minden nap látunk függőséget. Sokkoló, hogy hányféle függőség létezik. Túl sima ügy volna, hacsak a drog, a pia és a cigi volna.  A legnehezebb a leszokásban az, hogy akarjunk leszokni. Hiszen nem véletlenül lettünk függők. Nem. Sokszor. Túl sokszor a dolgok, amik életünk normális részeként indulnak; egyszer csak átcsapnak megszállottságba, megrögzöttségbe. Kezelhetetlenné válnak. A mámort keressük. A mámort, ami mellett minden homályba vész.

A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget. Mert a legvégén, bármi is volt az, ami a mennybe repített, már nem esik jól és fájni kezd. De azt mondják nem szokunk le, amíg el nem érjük a mély pontot. De honnan tudjuk, hogy ez hol van.Nem számít mennyire fáj valami van, hogy elengedni még fájdalmasabb.”

Grace klinika

Grace klinika 12/14 – Kívül a komfortzónán

„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.

Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”

Grace klinika