„Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.”
J.R.R. Tolkien
Született feleségek 3/23 – Család
„Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, akikkel együtt nevetünk, amikor jó idők járnak és akik vigaszt nyújtanak, amikor nehéz napok köszöntenek ránk. És bár eljön az idő, amikor el kell hagyniuk minket. A hangjuk sokáig ott cseng még a fülünkben. És van úgy, hogy akaratlanul is hallgatunk rájuk.
…
Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk. Aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk. Aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak. És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején. Nos, a legtöbbjük megtanul egyedüljárni az élet rögös útján. De néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.”
Született feleségek
Gyilkos elmék 10/3 – J. Robert Oppenheimer a világról
„Tudtuk, hogy a világ már nem lesz ugyanaz. Volt, aki nevetett, néhányan sírtak, a legtöbben hallgattak.”
J. Robert Oppenheimer
Grace klinika 1/7 – szenvedés
„Na jó, ha maguk úgy gondolják, hogy a sírban ráérünk aludni, beszélgessenek el velem pár hónap medikusi gyakorlat után. Persze azért nem mindig csak a munka tart ébren egész éjjel. Tudják, ha az élet már önmagában is nehéz, miért hozunk még több bajt magunkra. Miért érzünk késztetést arra, hogy megnyomjuk az önpusztító gombot?
…
Talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva, mert enélkül – nem is tudom – nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják, mért csapkodom magam ostorral? Mert olyan eszméletlenül jó mikor abbahagyom.”
Grace klinika
Grace klinika 4/12 – Ember vs állat
„Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek. Tudatosak. Civilizáltak. Gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok – csak egy kicsit is – egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. Befordul a hüvelyk ujjunk. Gondolkodunk. Felegyenesedtünk. Beszélünk. Álmodunk. De legbelül még mindig az ősi mocsárban dagonyázunk. Harapunk. Markolunk. Kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.
…
Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni. Az állati ösztönünk hajt a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk. Csapdában érezzük magunkat, de mégis mert emberek vagyunk tudjuk, hogy legyünk szabadok. Mindig vigyázunk egymásra. Vigyázunk a saját emberségünkre. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztön ellenére fejlődünk.”
Grace klinika