„Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
Jean-Jacques Rousseau
Grace klinika 7/16 – Felelősség
„Mindenki azt hiszi, hogy az orvosok a legfelelősségteljesebb emberek. Életel múlnak rajtuk. Nem bolondok. Nem feledkeznek el fontos részletekről. És nem hoznak idióta döntéseket. Mert az baj lenne, igaz?
…
Felelősséget vállalunk. A betegeinkért. A baj csak az, hogy ez a munkában ki is merül. A magánéletben nem gondolunk át semmit. Nem hozunk józan döntéseket. A kórházban mást se csinálunk egész nap. De ha rólunk van szó, már nincs mihez nyúlnunk. De megéri felelősséget vállalni? Mert ha bevesszük is a vitaminokat, és fizetünk adót, és nem vágunk a sor elejére. A világegyetem elénk sodor embereket, akiket szeretünk. De aztán mégis kicsúsznak a kezünkből és akkor mink marad? A vitamin. Semmi más”
Grace klinika
Grace klinika 6/22 – Boldogság
„Köztudott, hogy a pozitív gondolkodás boldogabb, egészségesebb élethez vezet. Gyerekkorunkban azt mondják, hogy mosolyogjunk és vágjunk jóképet a dolgokhoz. Felnőttként elvárják, hogy a dolgok jó oldalát keressük, hozzuk ki a legjobbat mindenből és félig tele poharakat lássunk félig üres helyett. De néha a valóság az utunkba áll és nem tudjuk imitálni a boldogságot. Az egészségünk bekrepálhat, a barátunk megcsalhat. Barátban is csalódhatunk. És ezekben a percekben akarjuk a valóságot. Ledobni az álarcot és a valódi, ijedt, szomorú énünket adni.
…
A legtöbb ember ugyanazt az egyszerű dolgot akarja az élettől. A boldogságot. De talán éppen ez a vágyakozás, a boldogságra törekvés az, ami miatt sosem leszünk boldogok. Minél inkább törekszünk a boldogság állapotára, annál jobban összezavarodunk. Annyira, hogy már magunkra sem ismerünk. Ehelyett csak mosolygunk. Megfeszülünk, hogy olyan boldogok legyünk mint szeretnénk. Míg végül arcul nem csap, hogy a boldogság mind végig előttünk nem volt. Nem az álmainkban, a vágyainkban, hanem az ismert, kényelmes megszokott helyeken.”
Grace klinika
Született feleségek 1/3 – A félelem
„Igen, emlékszem a világra, minden apró részletére. De legfőképpen arra, hogy mennyire féltem. Micsoda pazarlás. Tudják, aki félelemben él, nem is él igazán. Bárcsak el tudnám ezt mondani azoknak, akiket hátrahagytam. De vajon használna nekik? Valószínűleg nem. Mostmár belátom mindig lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelmeikkel és lesznek olyanok, akik inkább megszöknek előle.”
Született feleségek
Gyilkos elmék 5/14 – Erich Fromm az emberről
„Ha az vagyok, amim van és elveszítem, amim volt, akkor ki marad belőlem?”
Erich Fromm