„Ebben az életnek nevezett soha véget nem érő drámában mindenkinek megvan a maga szerepe. Van, akire a romantikus főhősét osztják. Van, akinek az áldozaté jut. És olyan is van pár, aki okoz néhány mulatságos percet. És aztán vannak, akik végül a hőst játszhatják. Különösen, ha úgy érzik, hogy van egy főgonosz, aki épp ott lakik velük szemben, az utca túloldalán.”
Született feleségek
„A műtét utáni első 24 óra kritikus. Minden lélegzetet, minden vizeletet gondosan lejegyeznek és elemeznek. Ünnepelnek vagy gyászolnak. De mi van a következő 24 órával? De mi van, ha ez egy napból kettő lesz és a hetekből hónapok. Mi van ha már elmúlt a közvetlen veszély. Ha a gépeket kikapcsolták és eltűntek az orvosok és nővérek. A műtéttel megmentenek, de utána, a műtét után jön csak a gyógyulás. De mi van, ha nem?
…
Minden műtét célja a teljes gyógyulás. Hogy jobbak legyünk, mint előtte voltunk. Egyesek gyorsan gyógyulnak és azonnal megkönnyebbülnek. Mások fokozatosan épülnek fel és csak hónapok, évek múltán eszmélnek rá, hogy már jól vannak. Egy műtét után a legnehezebb a türelem. De ha túléljük az első pár hetet és hónapot, ha még hiszünk a gyógyulásban, akkor visszakaphatjuk az életünket. De ott van az a ha.”
Grace klinika
„Az otthoni megszokott élet udvariasságát itt önzetlenséggel, kitartással és türelemmel kell helyettesíteni, így és csakis így juthat hozzá a kincset érő drágagyöngyhöz: az igaz barátsághoz. Sohase mondja azt, hogy „köszönöm”; éreztesse anélkül, hogy a száját kinyitná, és bizonyítsa, viszonozza tettekben. Vagyis szavak helyett a tett, holt betűk helyett az eleven szellem legyen szószólója.”
Jack London
„Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.”
Einstein
„A múlt soha nem ott van, ahol azt hittük, hogy hagytuk.”
Katherine Anne Porter