Lev Tolsztoj – gyermek vs felnőtt

„Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.”

Lev Tolsztoj

Született feleségek 7/12 – Elszigetelődött emberek

„Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Érezzük az elszigeteltségüket. Mégis megyünk tovább. Azzal nyugtatván magunkat, hogy úgysem tudnánk segíteni rajtuk. Amiről persze tudjuk, hogy hazugság.

Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Mégsem nézünk rájuk soha. Nem akarjuk meglátni a szomorúságot a szemükben. A vágyakozást a szívükben. A magányt a tekintetükben. Pedig vannak alkalmak, amikor jobban is szemügyre vehetnénk ezeket az elszigetelődött embereket. Hogy miért? Mert ha jobban figyelnénk, lehet hogy megismernénk őket.”

Született feleségek

Született feleségek 7/14 – Múlt

„Nem számít, hová megyünk. Nem számít, milyen gyorsan igyekszünk odaérni. Nem számít, hogy egy pillanatra sem nézünk vissza. A múlt, amelyet magunk mögött hagytunk, akkor is megtalálja a módját, hogy utolérjen minket.

Azt gondoljuk ugyan, hogy magunk mögött hagytuk a múltat, de a múlt valahogy mindig utolér minket. Bár szeretnénk elmenekülni előle, kénytelenek vagyunk szembe nézni a múltunkkal. És a titkoknak, melyeket maga alátemetett, felszínre kell törniük. És akkor, ha erősek vagyunk, képesek leszünk tovább lépni. Igen, mindannyiunknak magunk mögött kell hagynunk a múltat és kell indulnunk a jövő felé. És ha szerencsénk van, lesz aki segítsen oda is érni.”

Született feleségek