„Nincs nagyobb erő a szeretetnél. Legyőzi a gyűlöletet, mint a fény az éjszakát.”
Martin Luther King
Grace klinika 11/5 – Káosz
„Szüntelen vérzés. Acidozis. Kihűlés. Jól tudjuk, mit jelent ez a kombináció. Úgy hívjuk a halál háromszöge, ahonnan nincs visszaút. Ez az a pillanat, ahol átváltunk kármentésre. Megállunk. Hátralépünk. Hagyjuk a testet pihenni és átgondoljuk van-e megoldás a káoszra, ami odabent tombol.
…
Ha a káosz alább hagy, vissza kell mennünk újra körbe nézni és megkérdezni magunktól: össze lehet még rakni ezt a testet? Ha jól végeztük a munkánkat igen. Eláll a vérzés, begyógyul a seb és a test újraműködik. De bárhogy is próbálkozunk, be kell látnunk, hogy van, amit nem lehet helyrehozni.”
Grace klinika
Grace klinika 3/4 – Önmeghatározás
„A sebészi rezidensség egy pontján a legtöbb gyakornok rájön, hogy ki is ő, mint orvos és hogy milyen sebész lesz majd belőle. Ha megkérdezed megmondják. Általános sebész leszek. Ortopéd sebész. Idegsebész. Ezek az elnevezések nemcsak magát a szakterületet jelölik. Segítenek az önmeghatározásban, mert a műtőn kívül a legtöbb sebész nemcsak, hogy nem tudja ki is ő, de rájönni is fél.
…
Tudom voltak vitáink és sajnálom, hogy nem jelentkeztem. Hiszitek vagy sem én próbáltam jóvá tenni a dolgokat. Tudom, hogy haragszotok, de remélem megbocsájtotok. Úgy látszik, hogy néha helytelenül kell cselekednünk. Néha nagyot kell hibáznunk, hogy helyre tudjuk tenni a dolgokat. Hibázni fájdalmas, de csak így tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában. Én már tudom ki vagyok, tudom mit akarok. Enyém életem szerelme és egy új szív. …”
Grace klinika
Ákos – Dúdolni halkan
Dúdolni halkan
Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
fény mossa az éjszaka ráncait,
tudom és érzem, hogy merre jársz,
hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szemem,
lepedőm markolja sóhajod:
csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
Én ott vagyok Veled!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Álom, szakadék mélye vár,
onnan is visszahív egy szó,
dalt szül a súlyos félhomály,
érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér,
egy-egy békés gondolat,
amit nekem küldesz el,
amiben magad is benne vagy
Benne vagy…
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
csak Neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van!
Ákos
Született feleségek 6/5 – Ítélkezés
„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.
…
A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”