Grace klinika 10/1

„A rezidensek számára van egy ünnepség, amin megkapják a fehér köpenyt és varázsütésre orvosok lesznek. A szüleim eljöttek az ünnepségemre. Még most is látom őket. Büszkék és boldogok. Azt mondják, a halálunk előtt lepereg előttünk az életünk. A fontos pillanatok, amelyek próbára tettek minket, amelyek azzá tettek, akik vagyunk. Előttem nem pergett le az életem. A fehér köpenyre gondoltam és örültem, hogy most rajtam van. Nekem akkor kezdődött az életem. Találó, hogy akkor is rajtam volt, amikor véget ért.
…
Egy orvos azért húz köpenyt, hogy életeket mentsen, hogy legyőzze a halált. De amint leveszi, sebezhető lesz, mint mindenki más. Ember. Mind meghalunk és nem tőlünk fog, hogyan és mikor. De azt eldönthetjük, hogy hogyan élünk. Tegyünk ezt, döntsünk. Ilyen életet akarunk élni? Ezt az embert akarjuk szeretni? Ez a legjobb formánk? Lehetünk erősebbek? Kedvesebbek? Együttérzőbbek? Döntsünk. Belégzés. Kilégzés. És döntsünk.”

Grace klinika

“Siker az, ha viszonylag kiegyensúlyozottan tudok élni, ha kibírom önmagamat, nem leszek magamtól depressziós, a családom sem lesz tőlem, és én sem a családomtól. Ezek valódi sikerek az életben.”

Vekerdy Tamás

Grace klinika 10/2

„A várakozás idegölő dolog. Meghozunk egy döntést, aztán csak várunk. A következményeket nem tudjuk befolyásolni. Nem rajtunk múlik. Csak egy dolog tűnik biztosnak a várakozás perceiben, hogy rosszul döntöttünk.
…
Csak át akarjuk vészelni a vihart. Fohászkodunk. Kérlek Istenem csak jussak át a túloldalra. De arra nem gondolunk, mi lesz akkor, ha odaérünk. Mi történik, ha elvonul a vihar és nem marad utána semmi. Mindig azt mondtam, bármit megoldunk. Tévedtem. Nagyon sok mindenben tévedtem. De egy dologban igazam volt, ebben nem tévedtem.”

Grace klinika

Mr. Robot 1/3

„A programozók többsége szerint a debugolás nem több hibajavításnál. Csakhogy ez f*szság. A debugolás lényege a bug megtalálása és annak a megértése, hogy egyáltalán, hogy került oda. Annak az elfogadása, hogy nem véletlenül van ott ahol. Okkal jött. Üzenetet hozott, mint egy öntudatlan buborák, amely a felszínre tör. Kipukkanásával pedig megerősíti a gyanunkat. … A bug-ok nem csupán hibák. Sokkal inkább előjelek. A gondolkodásunk zsákutcái. Meghatároznak bennünket. … Ilyen világban élünk, abban bízunk, hogy a másik fél hibázik. Manipuláljuk egymást, kihasználjuk egymást. Időnként csak támaszkodunk a többire. Ez az emberiség meleg, mocskos közege. … A bug-okat többnyire nem szeretik, de megesik hogyha egy bug végre valahára felfedi magát szinte felszabadít és új kapukat nyit, akkora lehetőséget rejt, amit nem lehet nem kihasználni. Hiszen a bug-oknak nincs más céljuk, a létezésüknek nincs más oka, minthogy végül kijavíthassuk őket, hogy helyrehozzuk, ami helytelen. Van ennél jobb érzés a világon? … A szoftver pedig idomulni kényszerül a bug miatt. Nincs választása. Megújul. Megkerüli vagy feldolgozza. Akárhogyis megváltozik. Létrejön valami új. A következő verzió. Egy elkerülhetetlen upgrade.”

Mr. Robot

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 10/3

„Létezik egy nagyon érdekes gyerekjáték. Összekapaszkodnak és háromra megpróbálják eltörni egymás ujját. A végsőkig ki kell tartani, vagy legalábbis tovább, mint a másik fél. A játék, akkor ér véget, ha valaki azt mondja állj. Feladja. Kegyelmet kér.  Nem egy vidám játék.
…
A játékban, ha valaki kegyelmet kér, a másik figyel rá és megszűnik a fájdalom. Bár mindig ilyen könnyen menne. Ez már nem játék. Nem vagyunk gyerekek. Hiába kérünk kegyelmet senki sem hallja meg. Magunk vagyunk. És a semmibe kiálltunk.”

Grace klinika

Mr. Robot 1/4

„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”

Mr. Robot

Tovább olvasom ↓

Grace klinika 10/5

„Megmondom mit tanultam az orvosi egyetem első napján. Azt, hogy alaposan gondoljam meg, hogy sebész akarok-e lenni, mert maximális elkötelezettséget kíván. Mindig a maximumot kell nyújtanom, amikor belépek a műtőbe, hiszen az asztalon fekvő páciens sorsa az én kezemben van. Tudni kell, amikor belevágok tudom mit csinálok. Nincs még egy foglalkozás, amelyhez ennyi idő, koncentráció és elkötelezettség szükséges. Kivéve talán az anyaság.
…
Mi van, ha megoszlik a figyelmünk? Mi van ha nem tudunk mindent beleadni? Akkor már nem is maradt semmink? Lehet, hogy csak más utat kell találnunk. Elmondom, hogy mi az ijesztő. Mi van, ha nem nyújthatunk 100%-ot? Lehet, hogy csak vissza kell mennünk az elejére, és mindent újrakezdenünk.”

Grace klinika