„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára.
Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.
Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Csak egyetlenegyszer. Minden csak egyszer.
A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer.
Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.”

Hamvas Béla

„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”

Patch Adams

„Azt mondják a végzetünk ehhez a földhöz köt. A részünké vált és ez kölcsönös. Végzetünk úgy fonódik össze, mint cérna a ruhával. Egy ember sorsa képes megpecsételni sokakét. Egész életünkben a végzetünket kutatjuk, próbáljuk megváltoztatni. Van, aki sosem lel rá. Azonban másoknak sikerül.
…
Vannak, akik szerint nincs hatalmunk a sors felett. Nem befolyásolhatjuk a sorsunkat. De én már tudom. Mi magunk vagyunk a sorsunk. Csak bátran szembe kell nézni vele.”

Merida, a bátor

Született feleségek 4/15

„Minden év májusának második vasárnapján van szokásban azokat az asszonyokat ünnepelni, akiktől az életet kaptuk és még annyi minden mást. Azokat, akik védelmeznek minket minden áron. Akik bátran megküzdenek azokkal, akik ártani probálnak nekünk. Akik a mi boldogságunkat előrébb helyezik a sajátjuknál. De legfőképp az anyai szeretet ünnepeljük, ami fogyhatatlan, örök és feltétlen az első perctől kezdve.”

Született feleségek

Gyilkos elmék 6/2

„Hálás vagyok az évekért, amelyeket e családban tölthettem. Mindenért, amit közösen éltünk át. Minden fejlődési lehetőségért. A legjobbakat magammal viszem és az ő példájuk vezérel bárhová megyek. Egy barátom azt mondta legyek őszinte. Hát az leszek.  Bár nem akartam, de elindulok az úton. Főként, mert mindent leckének tekintek. Vagy talán, mert nem akarok dühösen távozni. Vagy talán, mert végre megértettem. Vannak dolgok, amelyeket nem akarunk, de el kell fogadnunk. Vannak dolgok, amelyekről tudni sem akarunk, de tanulnunk kell. És vannak, akik nélkül nem élhetünk, mégis búcsúznunk kell.”

J. J. – Gyilkos elmék

„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok mind-mind hallgatnak. De Neked olyan csillagaid lesznek, amilyeneke senki másnak … Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül Neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! … S majd ha megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.”

Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

Született feleségek 7/14

„Nem számít, hová megyünk. Nem számít, milyen gyorsan igyekszünk odaérni. Nem számít, hogy egy pillanatra sem nézünk vissza. A múlt, amelyet magunk mögött hagytunk, akkor is megtalálja a módját, hogy utolérjen minket.
…
Azt gondoljuk ugyan, hogy magunk mögött hagytuk a múltat, de a múlt valahogy mindig utolér minket. Bár szeretnénk elmenekülni előle, kénytelenek vagyunk szembe nézni a múltunkkal. És a titkoknak, melyeket maga alátemetett, felszínre kell törniük. És akkor, ha erősek vagyunk, képesek leszünk tovább lépni. Igen, mindannyiunknak magunk mögött kell hagynunk a múltat és kell indulnunk a jövő felé. És ha szerencsénk van, lesz aki segítsen oda is érni.”

Született feleségek

„Isten országa bennetek van,s körülöttetek.
Nem fából és kőből épült házakban.
Hasítsd szét a fát és én ott leszek,
emeld fel a követ és megtalálsz…”

Stigmata

A Dalai Láma, mikor megkérdezték, mi az ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:
„Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.
És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”

Dalai Láma

A mosoly értéke

Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra
azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke
néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy
meglehetne nélküle és senki sem
olyan szegény, hogy ne lenne
gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti
életben, boldogságot teremt az
otthonban és mindenütt a barátság
biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek,
napfény a csüggedtnek, világosság
a szomorkodónak és a természet
legnagyszerűbb ellenszere
a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki
számára: nem lehet megvenni,
elkérni, kölcsönadni vagy ellopni
csak önként lehet odaadni.
Ha valaki túl fáradt ahhoz hogy
mosolyogni tudjon, akkor legalább
te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a
mosolyra, mint annak, aki maga
már nem tud mosolyogni.
Ha meg akarod kedveltetni magad
az emberekkel, akkor

Mosolyogj!

D. Carnegie