Richard Bach a magányról

„Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.”

Richard Bach

Grace klinika 5/19 – Továbblépés

„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.

Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”

Grace klinika

Grace klinika 8/9 – Rossz dolgok

„Pocsék napom volt. Gyakran mondjuk ezt. Vita a főnökkel. Gyomorhurut. Egy dugó. Ezt hívjuk pocsék napnak, amikor semmi pocsék nem történik.

Ilyesmikért könyörgünk. Gyökértömés. Adóellenőrzés. Magunkra öntött kávé. Amikor igazán szörnyű dolgok történnek, könyörgünk Istennek, akiben nem hiszünk, hogy adjon inkább kis tragédiákat. Csak ezt vigye el. Pitiánernek tűnik, nem? Az elárasztott konyha. A mérges szömörce. A sírva toporzékolós veszekedés. Segített volna, ha előre látjuk mi jön még? Ha tudtuk volna, hogy azok életünk legszebb pillanatai?”

Grace klinika

Grace klinika 1/7 – szenvedés

„Na jó, ha maguk úgy gondolják, hogy a sírban ráérünk aludni, beszélgessenek el velem pár hónap medikusi gyakorlat után. Persze azért nem mindig csak a munka tart ébren egész éjjel. Tudják, ha az élet már önmagában is nehéz, miért hozunk még több bajt magunkra. Miért érzünk késztetést arra, hogy megnyomjuk az önpusztító gombot?

Talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva, mert enélkül – nem is tudom – nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják, mért csapkodom magam ostorral? Mert olyan eszméletlenül jó mikor abbahagyom.”

Grace klinika