Richard Bach a magányról

„Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.”

Richard Bach

A remény rabjai – a zene és a szabadság

„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”

A remény rabjai

Bosszú 1/15 – Balsors

„A balsors váratlan szövetségeket hoz létre. Mégis az ilyen fegyverszünetek gyakran tekintélyes erővel bírnak. Az a hűség, ami gyanakvásból és aggodalomból születik, mindig nagyon törékeny. Könnyedén széhullik, amikor az igazság mindent leleplező fényébe állítják. Legsötétebb óráinkban azonban gyakran az ilyen hűség tudata kölcsönöz nekünk erőt ahhoz, hogy megtegyük, amit kell. A bizonytalan szív a kétségből és a zavarból táplálkozik. Miatta megkérdőjelezed az utadat, a terveidet, az indítékaidat. Amikor hiába mereszted a szemedet, csak a sötétet látod. Csupán a józan ész és az akarat ránthat vissza a szakadék pereméről.”

Bosszú

Grace klinika 10/3 – Kegyelem

„Létezik egy nagyon érdekes gyerekjáték. Összekapaszkodnak és háromra megpróbálják eltörni egymás ujját. A végsőkig ki kell tartani, vagy legalábbis tovább, mint a másik fél. A játék, akkor ér véget, ha valaki azt mondja állj. Feladja. Kegyelmet kér.  Nem egy vidám játék.

A játékban, ha valaki kegyelmet kér, a másik figyel rá és megszűnik a fájdalom. Bár mindig ilyen könnyen menne. Ez már nem játék. Nem vagyunk gyerekek. Hiába kérünk kegyelmet senki sem hallja meg. Magunk vagyunk. És a semmibe kiálltunk.”

Grace klinika