„Nincs okod nem a szívedre hallgatni.”
Steve Jobs
Grace klinika 6/7 – Béke
„Mért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felélnék. A bizsergésért. Az izgalomért. Az érzésért, amit az okoz, ha valakit felvágunk, hogy megmenthessünk. De engem más vonzott. Talán, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Nem, határozottan azért, mert négy lánytestvér mellett nőttem fel. Engem a csend vonzott a sebészet felé. A műtő egy csendes hely. Békés. Így tudunk éberek maradni. Így vesszük észre a komplikációkat. Ha a műtőben állsz a beteged előtted felnyitva, a világ minden zaja és az ezzel járó aggodalom megszűnik. Nyugalom száll meg. Az idő eltűnik. Abban a percben teljes béke honol.
…
Hogy miért lettem sebész? Erre a legtöbben ugyanazt felelik. A bizsergésért. Az izgalomért. Az adrenalinért. De engem a csönd vonzott. A béke nem állandó állapot. Csak pillanatokig éljük át. Elszáll. Elillan mielőtt észrevennénk, hogy ott van. De bármikor megtapasztalhatjuk. Egy idegen kedves gesztusában. Egy koncentrálást igénylő feladatnál.Vagy egy bevált módszer gyakorlásánál. Minden nap átéljük a béke pillanatait. Csak tudni kell, hogyan vegyük észre, hogy megélhessük, hogy kiélvezzük.”
Grace klinika
Stephen King az álmokról
„Ébredés után a legtöbb álom olyan, mint a molylepke üres gubója vagy a felhasadt borsóhüvely: megannyi halott váz, amelyen tombolva, de röpkén viharzott át az élet, és aztán kiszállt belőle.”
Stephen King
Grace klinika 9/2 – Összefüggések
„Gyerekkoromban volt egy memóriajátékom. Egy csomó kártya képpel lefelé fordítva. Minden kártyán egy kép van. Egyet megfordítasz és megnézed. Aztán visszafordítod. És megpróbálsz visszaemlékezni, hogy hol volt a párja. Néha fogalmad sincs. Máskor pont az kerül elénk, amire szükségünk van. A kártyák teljes összevisszaságot mutatnak, de Te csak forgatod őket. Minél többet láttál belőlük, annál könnyebben fedezed fel az összefüggéseket.
…
Ezen a helyen szörnyűségek történnek. Igazad volt, hogy elmentél. Így megúszod a tragédiákat. Nézz meg engem, lényegében itt nőttem fel. És igazad van, fáj. Bizonyos dolgokat valószínűleg sosem emésztek meg. Sok emlékem van emberekről, akiket örökre elvesztettem. De sok más emlékem is van. Ez az a hely, ahol szerelmes lettem. A hely, ahol megtaláltam a családomat. Ezen a helyen váltam orvossá. Ahol megtanultam másokért felelősséget vállalni. És itt találkoztam Veled. Szóval rájöttem, hogy ez a hely legalább annyit adott, mint amennyit elvett tőlem. Nemcsak túléltem, de éltem is itt. Csak nézőpont kérdése. Úgy döntöttem ilyen szemmel nézem a dolgokat és rád is így emlékezem.”
Grace klinika
Grace klinika 6/10 – Ajándék
„A legjobb ajándékomat karácsonyra kaptam 10 évesen. Életem első varrókészlete. Addig használtam, amíg vérezett az ujjam, aztán pedig megpróbáltam összevarrni. És ez indított el a sebészet útján. A lényeg az, hogy a legjobb ajándékok néha meglepő csomagolásban érkeznek.
…
Minden nap az életet adhatjuk ajándékba. Lehet, hogy fájdalmas, lehet, hogy rémisztő, de a végén megéri. Minden esetben. Mindenkinek van lehetősége adni, bár az ajándék átadás nem mindig olyan drámai, mint ami egy műtőben történik. Az ajándék talán egy egyszerű bocsánat kérés. Talán az, hogy megértjük a másik álláspontját. Vagy az, hogy megőrizzük egy barát titkát. Az öröm állítólag az, hogy adunk. De ha az öröm elszáll, amikor adni már inkább terhet jelent, akkor megállunk. De ha olyan vagy mint a legtöbb ember, akkor addig adsz, amíg már fáj. És aztán még egy kicsit.”