Szerelem sokadik látásra – a szerelem

„Ha nem vállalod, hogy hülyének néznek, nem értheted meg a szerelmet.”

Szerelem sokadik látásra

Grace klinika 2/18 – felnőtté válás

„Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.

Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk.  És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”

Grace klinika

Grace klinika 10/11 – Fejlődés

„Minden orvosnak van egy piszkos kis titka. Mind versengő tudományos kockák vagyunk. Általános iskolában mi készítettük a legjobb és legnagyobb vulkánokat, amelyek olvadt gumi lávát lövelltek ki. Középiskolában órákig dolgoztunk a patkányos labirintusunkon. Hogy egy nap mi legyünk azok, akik megváltoztatják az orvostudományt egy életre.

A fejlődés kulcsa néha az, hogy rájöjjünk, hogyan kell megtennünk az első lépést. Ezután kezdődik az út. Reméljük a legjobbakat. És kitartunk éjjel-nappal. Akkor is ha fáradtak vagyunk. Akkor is ha feladnánk. Nem tesszük. Ugyanis úttörők vagyunk. De azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz.”

Grace klinika

Grace klinika 4/12 – Ember vs állat

„Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek. Tudatosak. Civilizáltak. Gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok – csak egy kicsit is – egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. Befordul a hüvelyk ujjunk. Gondolkodunk. Felegyenesedtünk. Beszélünk. Álmodunk. De legbelül még mindig az ősi mocsárban dagonyázunk. Harapunk. Markolunk. Kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.

Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni. Az állati ösztönünk hajt a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk. Csapdában érezzük magunkat, de mégis mert emberek vagyunk tudjuk, hogy legyünk szabadok. Mindig vigyázunk egymásra. Vigyázunk a saját emberségünkre. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztön ellenére fejlődünk.”

Grace klinika