Született feleségek 1/15 – A hazugságok

„Igen, a kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszzönt be. De mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy … hogy Ő boldog. Hogy megváltozhatunk … vagy hogy Ő változtat a döntésén. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel. Vagy hogy képesek vagyunk Ő nélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk sajátmagunknak, kétségbe esetten és elszántan reménykedve abban, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.”

Született feleségek

Grace klinika 5/7 – Élet, halál

„Ha átlag ember vagy egy dolog ellen nem sokat tehetsz életed során. Ez a halál. De ha sebész vagy még ettől a luxustól is megfosztanak. Sebészként átverjük a halált. Elodázzuk. Tagadjuk. Odaállunk és azért is betartunk a halálnak.

Megszületünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben. Eltemetünk dolgokat, hogy aztán egyszer feltámadjanak. De a halál nem a vég. Akkor mire számíthatunk? Az biztos, hogy az életben semmi sem biztos. Az élet a legtörékenyebb, leglabilisabb, legkiszámíthatatlanabb dolog. Valójában csakis egy dolog biztos az életben. Hogy nincs vége, amíg nincs vége.”

Grace klinika

Grace klinika 2/2 – Telhetetlenség

„Volt egy nénikém, aki ha töltött nekünk valamit, mindig azt mondta: Szólj, ha elég! A nénikém azt mondta: szólj ha elég, de persze nem szóltunk. Soha nem mondjuk, hogy elég, hiszen mindig ott a lehetőség, hogy még többet kapjunk. Több tequila, több szerelem, több akármi. A több jobb.

Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Elmosodik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak és kizárólag az egyéntől függ és attól, hogy mi az, amit beletöltenek. Néha csupán csak kostolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen és mindig egyre többet akarunk.”

Grace klinika