„Veszélyes férfiak járnak közöttünk és nem mindig tudhatjuk biztosan, hogy kik ők vagy hogy milyen titkokat rejtegetnek. De ha legrosszabb sejtéseink beigazolódnak. Cselekedhetünk. Ha a szándékaik lelepleződtek. Lépéseket tehetünk, hogy megvédjük magunkat és szeretteinket. Valóban, veszélyes férfiak szörnyű károkat okozhatnak. De olykor a legnagyobb veszélybe önmagukat sodorják.”
Született feleségek
„A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni.”
Victor Hugo
„Mit lehet véghez vinni egy óra alatt? Egy teendőt maximum. Dugóban ülni. Olajat cseréltetni. Ha belegondolunk, egy óra nem is sok idő. 60 perc. 3600 másodperc. Nem több. De a gyógyításban egy óra gyakran mindent jelent. Nevezzük értékes időnek. Az idő azon kis szakasza, ami alatt eldöl, hogy egy beteg életben marad vagy meghal.
…
Egy óra. Egyetlen óra. Mindent megváltoztathat. Örökre. Egy óra alatt megmenthetik az életed. Egy óra alatt meggondolhatod magad. Néha egy óra önmagunknak adott ajándék. Van, akinek ez az óra semmit sem jelent. Másoknak ez az óra minden a világon. De végül ez csak egy óra. Egy a sokból. Lesz még több is. 60 perc. 3600 másodperc. Ennyi. És aztán kezdődik előlről. És ki tudja mit tartogat a következő óra.”
Grace klinika
„Minden olyan férfinak és nőnek, aki valamilyen eszmét követ, vannak ellenségei.”
Daisy Bates
„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.
…
A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”