„Ebben az életnek nevezett soha véget nem érő drámában mindenkinek megvan a maga szerepe. Van, akire a romantikus főhősét osztják. Van, akinek az áldozaté jut. És olyan is van pár, aki okoz néhány mulatságos percet. És aztán vannak, akik végül a hőst játszhatják. Különösen, ha úgy érzik, hogy van egy főgonosz, aki épp ott lakik velük szemben, az utca túloldalán.”
Született feleségek
„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”
A remény rabjai
„A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátok, az érzések. De ma már tudom, hogy néha a szeretet állja a próbát; két embert, akik egymásnak születtek, semmi sem választhat el egymástól. Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.”
A holló
„Az élet nem más, mint gyöngyként egymás mellé fűzött átmeneti megoldások sorozata.”
Terry Pratchett
„A végén majd nem az számít, hogy mennyi éved volt az életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.”
Abraham Lincoln