szükség

Grace klinika 11/17 – Hiány

"Egy dolgot sokszor csináltam gyerekként anyám videójával. Szétszedtem apró darabokra. Aztán összeraktam. De óhatatlanul egy vagy két alkatrész kimaradt, amiről nem tudtam mire való. Mihez kezdjek azzal az alkatrésszel? Próbáljam meg visszarakni? Hátha újra működni fog? Vagy nézzem meg, működik-e a hiányzó alkatrész nélkül?
...
Ha valamit sokáig nélkülöznünk kell, könnyű elfelejteni, mennyire szükségünk van rá. Elfelejtjük, ami megvolt. Elfelejtjük milyen is volt vele élni és azt is, hogy mit akarunk. Hát ezért annyira fontos, hogy emlékeztessük magunkat, hogy emlékezzünk: azért mert tudunk élni valami nélkül, még nem feltétlenül muszáj."

Grace klinika

Született feleségek 2/14 – Valószínűtlen barátságok

"A világ tele van valószínűtlen barátságokkal. Hogy ezek, hogy jönnek létre? Úgy, hogy míg az egyik ember szükséget szenved, a másik kész segítő kezet nyújtani. Mikor ilyen kedvességgel találkozunk végre képesek vagyunk becsülni azokat, akiket korábban leírtunk. És mielőtt észbekapnánk a szövetség megköttetik tekintet nélkül arra, hogy mások megértik-e. Igen, valószínűtlen barátságok szövödnek nap, mint nap. Senki sem érti ezt jobban, mint a magányosak. Sőt mi több, ők épp erre számítanak."

Született feleségek

Született feleségek 2/8 – A fény

"Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk. Vagy erős jelző fény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket. Vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán. Még ha az, csak a remény halványan pislákoló szikrája is."

Született feleségek

Született feleségek 2/5 – Bizalom

"A világon mindenkinek szüksége van valakire, akire rábízhatja magát. Legyen az illető hűséges barát. Elszánt szószóló. Vagy szerető családtag. De olykor olykor az életben azok, akikről azt hittük mindig mellettünk állnak, hátat fordítanak nekünk. Ha ez megesik, bámulatos hogy mire vagyunk képesek, hogy visszaszerezzük őket."

Született feleségek

Grace klinika 2/11 – A magány

"Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon. ... Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk."

Grace klinika

Grace klinika 2/2 – Telhetetlenség

"Volt egy nénikém, aki ha töltött nekünk valamit, mindig azt mondta: Szólj, ha elég! A nénikém azt mondta: szólj ha elég, de persze nem szóltunk. Soha nem mondjuk, hogy elég, hiszen mindig ott a lehetőség, hogy még többet kapjunk. Több tequila, több szerelem, több akármi. A több jobb. ... Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Elmosodik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak és kizárólag az egyéntől függ és attól, hogy mi az, amit beletöltenek. Néha csupán csak kostolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen és mindig egyre többet akarunk."

Grace klinika

Victor Hugo az érzelmekről

“Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet. ”

Victor Hugo

Antoine de Saint-Exupéry – szelídítés

"Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg